Keresztény vers- Imádság

Imádság

Ments meg, Uram, attól, hogy csak képmutatásból

szólítsam testvérnek, kiért meghaltál a fán.

És meggyőződés nélkül, csupán látszatból

hitvány rőzsét lángoltassak szívem oltárán.

Ne hagyd félrevezetnem rám néző gyermeked,

megtévesztőn sugározva felé a fényem,

holott Te tudod, hogy megalkudva, a világ

hitvány kormától sötét, fénytelen hit- mécsem.

Ne hagyd, hogy a hiúság bőrét rám feszítve,

zengő ércként, érzés nélkül, recsegjen létem,

Állítva, hogy a Te nagy, csodás szereteted

örök szimfóniája szívemben él nekem.

Ne engedd, hogy szeretet nélküli fém legyek,

mely az ütés pillanatában gyönyörűen búg,

De ha megpróbáltatás hangfogója éri,

Nem hangolódik újra, s szakadt lesz rajt’ a húr.

Legyek a szeretet harsonája, amellyel

mélyen alvó lelkeket álmukból riasztasz.

Beolvadva a Te karodba hangolj engem

áldott hangszereddé, melyen csakis csak Te játszhatsz.

Legyek a Te hívó jeled, amelyet semmi

légköri zavar az útjából ki nem térít,

Mely a Te adódból indul, s Hozzád vágyódó

szíveket szereteted jelével érint.

Legyek ma s holnap a Te égő csipkebokrod,

melyből hit-, kegyelemről szálljon ének eléd,

Melyben sohasem gyöngülő töretlen erővel

zuhogjon szeretetemnek zsoltára Feléd!

Tamaska Gyula