Keresztény vers- A nyelv

A nyelv

Beszélni sokszor sokat tudunk,

és ezért gyakran bajba is jutunk.

Nyelvünk, ez a kicsiny finom műszer

Pattog, mint a tűzbe dobott lőszer.

Földrengést jelzőként kileng jobbra,

Ellenhatásra karcolgat balra.

Ki láva- árjába belekerül,

Az biztosan többször el is merül.

Beszélni sokszor sokat tudunk,

Nyelvünkkel tűzre új csóvát dobunk.

Míg mást égetünk, befelé égünk,

Pernyével beszórjuk egész lényünk.

Ki hozzánk ér, hamarosan megég,

Bár hidegek vagyunk, akár a jég.

Az ellenszer?! Ismerd meg énedet,

és sokszor harapd meg nyelvedet.

Beszélni sokszor keveset tudunk,

S az imádságig csak ritkán jutunk.

Vigaszt nyújtó szóval fukarkodunk,

Vallást tenni néha bátorkodunk.

Bocsánatot kérni nem bír a nyelv,

Miatta megakad sok nemes terv.

Sértődöttséget hamar észrevesz,

Durcásságból gyakran néma lesz.

A nyelv kicsi, de nagy dolgokat tehet,

Ember – Isten között kapocs lehet.

Egy szóval is kötözhetsz sebeket,

Egy szóval is könnyíthetsz terheket.

Egy jó szóval már csodákat tehetsz,

Egy jó szóval a szívekig mehetsz.

A legszebb, mit ember vele végez,

Ha válaszol, mikor Isten kérdez.

1947. 12. 06.

- 11

Tamaska Gyula