Tanít a Mester
Az
igát, amire Uram azt mondta:
„Gyönyörűséges
és könnyű”,
csalódva,
reményt vesztve,
erőtlenül
le akartam tenni.
-Nem
azért, mert meguntam már vinni!
Hiszem,
hogy kegyelmi ajándék,
és
mégis sokszor úgy érzem,
nem
bírom magamra venni.
A
testvérszemek miatt nehéz,
amik
kutatva figyelnek:
amik
mindig csak azt látják,
hogy
amit én viszek… az mind semmi.
-Azok
a testvérkezek a nehezek,
amelyek
csak terheket raknak,
s
titokban keresztemre is
titulust
akarnak szegezni.
-De
amikor ezeket a szemeket -
hogy
önmagukba nézzenek
és
ne fürkésszék a hibát -
egymás
után be akartam kötni,
s
a békét, csendet zavarókkal együtt
szerettem
volna szívemből kitörölni…
Akkor
megállított Krisztus és ezt mondta:
te
nem ezt ígérted nekem.
Ne
tedd… Ez nem az én erőm.
„Akképp
bocsáss meg” – így tanított imám.
-Ha
majd megérted ezt… újra elmondom…
hogy
a hibát néző szemek,
a
terheket rakó kezek -
ha
nem is érzed annak
s
könnyezve viszed … mind, az én igám.
- Tamaska Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése