Keressétek
az Urat!
2018 -
Áhítat, 2018. június 26. kedd, János, Pál névnap van
Boldog János és
Pál Névnapot kívánok !
Hét témája: Vágyódás Isten után
Ézs 55,1–13
Ne vesztegesd az erőd és időd
olyasmire, ami nem ad valódi biztonságot!
„Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még
ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és
tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Miért adnátok pénzt azért, ami nem
kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni?
Hallgassatok rám, és finomat ehettek, élvezni fogjátok a kövér
falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni
fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen. Tanúvá
tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek
fölött. Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek
futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenednek, az ÚRnak dicsőségére, Izráel
Szentjének dicsőségére, hogy fölékesítsen téged. Keressétek az URat, amíg
megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok
ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész
megbocsátani. Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti
utaitok nem az én utaim – így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a
földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti
gondolataitoknál. Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér
oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad
a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely
számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok,
eléri célját, amiért küldtem. Bizony, örömmel vonultok majd ki, és
békességben vezetnek titeket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek,
és a mező fái mind tapsolnak. A tövis helyén boróka nő, a csalán helyén
mirtusz nő. Az ÚR dicsőségére történik ez: örök jelként, amelyet nem lehet eltörölni.”
Magyarázat
Az Isten utáni vágyódás nem hiábavaló
cselekvés. Az ember élete folyamán megtanulja, hogy van, ami elérhetetlen, vagy
csak a kiváltságosoknak van fenntartva.
Istennel való kapcsolatunk nem ilyen, nem a kiváltságosoknak van fenntartva. Sőt, maga az Úr hív bennünket, és mondja el, hogy mit is kínál nekünk, mivel szeretné megajándékozni az életünket. Igénk két ajándékra hívja fel itt a figyelmet. Isten megajándékoz eledellel és megbecsüléssel. Elsőre olyan távolinak hangzik ez nekünk. Tele vannak a hűtőink, az emberek megbecsülnek – mondhatjuk. Ha viszont őszintén megállunk, akkor vajon nincsenek csak magunknak bevallott félelmeink a holnaptól, hogy lesz-e elég pénzünk vagy anyagi forrásunk öregségünkre? Néha nem érezzük magunkat lelkileg alultápláltnak? Vajon mindig érezzük az általunk elvárt megbecsülést a családban, a gyülekezetben, a munkahelyen? Félek tőle, így már nem annyira rózsás a helyzetünk, csak nem merünk róla beszélni, s halkan őrlődünk magunkban emiatt.
Isten hívása, hogy keressük őt, az ezeket a nehézségeket, hiányokat bevalló embereknek szól, akik beismerik, hogy olyasmire vesztegették el az erejüket és az idejüket, ami nem adott biztonságot és megbecsülést az életüknek. Isten ezeket nem az emberek által kitalált utakon szeretné megadni nekünk, hanem úgy, ahogy ő akarja. Az a jó út. Ő adja ételünk, és ő becsüli meg az életünket, szolgálatunkat igazán.
Keresd ma Isten akaratát életedre nézve, mert már tudod, hogy mit akar neked ajándékozni.
Istennel való kapcsolatunk nem ilyen, nem a kiváltságosoknak van fenntartva. Sőt, maga az Úr hív bennünket, és mondja el, hogy mit is kínál nekünk, mivel szeretné megajándékozni az életünket. Igénk két ajándékra hívja fel itt a figyelmet. Isten megajándékoz eledellel és megbecsüléssel. Elsőre olyan távolinak hangzik ez nekünk. Tele vannak a hűtőink, az emberek megbecsülnek – mondhatjuk. Ha viszont őszintén megállunk, akkor vajon nincsenek csak magunknak bevallott félelmeink a holnaptól, hogy lesz-e elég pénzünk vagy anyagi forrásunk öregségünkre? Néha nem érezzük magunkat lelkileg alultápláltnak? Vajon mindig érezzük az általunk elvárt megbecsülést a családban, a gyülekezetben, a munkahelyen? Félek tőle, így már nem annyira rózsás a helyzetünk, csak nem merünk róla beszélni, s halkan őrlődünk magunkban emiatt.
Isten hívása, hogy keressük őt, az ezeket a nehézségeket, hiányokat bevalló embereknek szól, akik beismerik, hogy olyasmire vesztegették el az erejüket és az idejüket, ami nem adott biztonságot és megbecsülést az életüknek. Isten ezeket nem az emberek által kitalált utakon szeretné megadni nekünk, hanem úgy, ahogy ő akarja. Az a jó út. Ő adja ételünk, és ő becsüli meg az életünket, szolgálatunkat igazán.
Keresd ma Isten akaratát életedre nézve, mert már tudod, hogy mit akar neked ajándékozni.
(Vas Ferenc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése