Állíts
helyre
/Egy beszélgetés
nyomán /
/ 80. Zsoltár 4.verse
/
Csak ma… Csak most
látom,
mennyire elfaragták
bennem az oszlopot,
melyről valamikor
hűséget ígérve,
sziporkázva egy
mécses lobogott.
Csak ma…csak most
döbbentem rá,
hogy nem látják
mécsemet…
csak egy hitvány
oszlopot,
mert olajam – a hit,
bizalom s a remény
rég elfogyott.
Csak ma látom, hogy
gyom…
közöny, kishitűség,
erőtlenség
nőtte tele az utat,
s a világ országútján
taposott lábnyomom
nem menny felé mutat.
Csak ma látom, csak
ma…
üresen, összetörten,
érték vesztetten,
hogy tékozló fiú
lettem,
s azt a jogot, hogy
leborulhatok
a mindenség Ura…Uram
előtt…
kegyelemből vettem.
Csak még egyszer,
édes Atyám…még ma,
állítsd fel bennem
oszlopod,
és helyezd rá újra
mécsedet,
hogy alázatos benned
vetett hittel,
viharok közt is…
terjeszteni tudjam
fényedet.
Tamaska Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése