A tükör mellett
Egy rövid időre tétován megálltam…
Úgy, mint akinek látási zavara van.
-A tükröt néztem… Rosszallón és
megbántva…
Mert mást mutatott, mint amit akartam.
Azt mondta: „Tévedek, nem egyedül
vagyok.
Mások is taposnak velem az ugaron.
Sőt, azoknak – akiknek sokkal nehezebb,
Fájóbbak – az éltet keserítő gondok,
ima tárgyai lesznek az akadályok.
-Míg én – bár azt állítom – tanítvány
vagyok…
Csak várok, várok, s mindenért
panaszkodok.
Azt mondom: Nem látnak már meg… Nem
éreznek.
Pedig többen jönnek segítőn felém,
s ők, akik megértik Krisztus üzenetét,
alig hagynak meg számomra egy kicsikét…
Viszik a terhemnek majdnem a felét.
-De én… A megmaradt féltől is irtózom.
Keresem, s folyton töprengek a kibúvón.
-Nem is hall tőlem senki önkéntes
vállalást,
csak a megszokott és unott jajgatást.
-------------------------------
Tovább nem bírtam… Becsuktam a tükröt,
mint akinek nem azt mutat, mit
szeretne,
vagy valamivel – könnyebben elviselne.
-Míg a látott kép felett
méltatlankodtam,
és annak üzenetét kifogásoltam..
Döbbentőn megszólalt egy mélyről jövő
hang.
Csendet parancsolt és utána ezt mondta:
„Tévedsz! … A tükör nem mutatott
rosszul…
Akit látsz benne – abban van a hiba.
Te vagy a látott kép pozitívja,
és tükröd csak a valóságot mutatta.
-A tényen ő már nem változtathat.
Aki csúnya ábrázattal tekint bele:
Annak szép után kutatni nincs joga.”
-----------------------------
A vád után csend lett… Elnémultam.
-Megértettem mindent… Nincs igazam.
S csak egyet tehetek, hogy a tükör
mellett,
Hibáimat – még ma – őszintén megvallom.
-Mert akinek szól a vallomás… érti,
Hogy lelkileg – jó és szép akarok
lenni.
1970. 06. 07.
Tamaska Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése