AMÍG IDŐNK VAN!
Szállnak az évek, elszáll életünk.
Ősz lett, pedig tegnap üde tavasz volt.
Sürget a kiáltás, mit nem feledhetünk:
- Ameddig még időnk van, tegyünk jót!
Fáradhatatlanul vessük a jó magot:
szeretet tettét és szerető szót!
Amit elvetettél, egykor arathatod.
Ameddig időnk van, tegyünk jót!
Áldás
És a hegyen még
egyszer visszanéztél
És megálltál és magasra emelted
Malasztos dús kezed.
És szólottál: Útravalónak
Szeges ostornak, örök ösztökének
Áldást hagyok neked:
Bélyeget írok nyugtalan szemedre,
Hogy bármit nézel, nézvén meg ne állhass,
Amíg a látás hozzámig nem ér.
És törvényt írok szomjazó fülednek
Hogy semmi hanggal meg ne békélj,
Míg ki nem hallod, hogy rólam beszél.
Futó lábadnak rendelést vetek,
Hogy menjen, menjen szerte-széjjel,
Föld ezer útján nappal-éjjel
Pihenhetetlen szenvedéllyel,
Míg el nem ér hozzám megint.
És két kezedre jelet égetek,
Hogy olthatatlan fájva fájjon
És mindig-mindig mélyebb mélyre vájjon,
Míg engemet ki nem tapint.
És szíveden élő parazsat gyújtok
Gyötrő és győzelmes jelül:
Legyen a lelked minden kinccsel terhes,
De tenmagadra addig rá ne lelhess,
Míg énbelőlem nem lesz újra teljes,
És tengerembe vissza nem merül.
Sik Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése