Átadom
Én
átadom szívemet- alakítsad, Uram…
Érzem,
hogy nagyon öntelt, akaratos, kemény:
Mert
hiányzol belőle, elhagyott szegény,
S
így remény nélkül járom- egyedül az utam.
Én
átadom a kezem- tedd szabaddá Uram…
érzem-
bár tépem- fogja a világkaloda,
és
sorvasztva, játékként rángat, ide-oda,
S
így Tenélküled járom- egyedül az utam.
Én
átadom a lábaimat – fogadd Őket, Uram…
Érzem,
gyakran lábnyomodon taposva állnak,
Máskor
hitványul idegen mezsgyékre vágynak,
S
így csüggetegen járom – kétség közt az utam.
Mindenem
neked adom – fogadj engem, Uram…
Arra
kérlek, teljesen oldozz fel terheimtől,
Hogy
mától kezdve semmit ne várjak embertől,
és
megbékélve járjam – Teveled az utam.
- Tamaska Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése