Csak...azoknak
Ha
bánat ér, ne mondd el senkinek.
Ne
tudják meg azt, hogy fáj a szíved...
Menj
haza!? Nem szégyen... Sírd ki magadat,
Sírj
addig, amíg a könnyed elapad.
Ha
szíved azt mondja: „Most már elég,”
Töröld
le az áruló nyomokat...
Ne
lássák meg azok, akik okozták,
Nekik
nem fáj...Úgyis csak mosolyognak.
De
ha tudsz imádkozni... térdelj le,
S
engedd Jézust egész melléd állni...
Könny
áztatott pilláidon keresztül is
Meg
fogod végtelen kegyelmét látni.
S
amikor kezed kezébe teszed...
Csodálkozol,
hogy ezért is sírtál.
Rájössz,
hogy még mennyire nem ismered,
És
az áldások előtt gátat húztál.
Azután
kisüt a nap...Eltűnnek a fellegek.
Szivárvány-hídján
bekopog: a hit, a szeretet.
- Tamaska Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése