Egy csepp a tengerből
Mennyire változatos a
léte,
pedig senki sem
aggódik érte,
hiszen csak egy csepp
a tengerből,
Nincs színe, fénye,
igéző éke,
ő a magányos életek
képe,
pedig nagy tettekre
lett teremtve.
Társaival ő a tenger
árja,
süvítő szél bősz
paripája,
inog a bérc, s porlad
sziklája.
Alakja mennyire
változatos:
pára, harmat,
hókristály, csillagos
jégvirág a kis szobám
ablakán…
Lent volt a mélyben,
komor sötétben
s mint bárányfelhő jár
most az égen,
fürdőzik a nap szelíd
fényében.
Égi mezőről mégis
visszatér,
mert vonzza a föld,
hajtja a szél.
Körforgása soha véget
nem ér.
Csillámló harmatcsepp,
bús életem,
Istenre figyelj te
szüntelen,
reád nem a föld vár,
hanem a menny!
Gerő Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése