Napi áhítat

Nagyon vigyázz magadra!

2015 - Áhítat, 2015. november 4. szerda

Olvasmány:
5Móz 4,15–20

Ábrázold ki őt az életedben!

 Nagyon vigyázzatok azért magatokra! Mivel nem láttatok semmiféle alakot, amikor az ÚR beszélt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből,  azért ne fajuljatok el, ne készítsetek magatoknak istenszobrot, és semmiféle bálványszobrot férfi vagy nő formájára, sem a földi állatok formájára, sem az égen repkedő madarak formájára,  sem a földön csúszó-mászók formájára, sem a föld alatt a vizekben levő halak formájára!  Ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, ne tántorodj meg, ne borulj le azok előtt, és ne tiszteld azokat; mert azokat az ég alatt levő többi népnek hagyta meg Istened, az ÚR.  Titeket azonban kézen fogott az ÚR, és kihozott az egyiptomi vaskohóból, hogy az ő tulajdon népe legyetek. Így van ez ma is.

Magyarázat

Isten népének folyamatos kísértése volt, hogy politeista környezetben állandóan ilyesféle kérdésekkel találkoztak: Asera, Baal így néz ki, de hogy néz ki Jahve? Nem tudták megmutatni, mert ő ábrázolhatatlan, a legcsodálatosabb művészi ábrázolás sem tudná visszaadni az ő lényét, minden csak torzítaná.
Azt olvassuk a 20. versben: „Titeket azonban kézen fogott az Úr, és kihozott az egyiptomi vaskohóból, hogy az ő tulajdon népe legyetek.”
Miért kell ilyen gyakran emlékeztetni őket az egyiptomi fogságra? Hát nem tudja mindenki, hogy az Úr szabadította ki őket onnan? Bizony nem! Emlékezzünk csak arra, amikor Mózes felment a hegyre, ezalatt a nép táncolt egy néma és tehetetlen aranyborjú előtt, és arról énekeltek, hogy ez szabadította ki őket. Az ember könnyen felejt... és amikor elfeledkezünk róla, és elhagyjuk őt, rögtön elkezdünk valami pótistent imádni, mert „valakit/valamit föltétlenül imádunk!” (Cseri Kálmán).
Minden más isten szolgálatában betorzul az életünk, de a Szabadító szolgálatában kiteljesedik és célra tart! Ő úgy mutatkozott be Mózesnek, hogy ő van! Bárki bárhogy tagadja, ő kijelenti a tényt: ő van! Aki már találkozott vele, annak más nem kell! És aki tényleg találkozott vele, annak meg kell látszódnia az életén ennek a találkozásnak!
És most jön az örömhír: a megszabadított életben ő ki tud rajzolódni (Róm 8,29), és így lehetséges, hogy amikor találkoznak velünk, életünk rá mutat, és Jézussal kapcsolatba kerülve ők is átélhetik a szabadulást! /FGB/

Luther Márton ezt mondta Melanchton Fülöpnek, amikor a csillagok alapján igyekezett kimutatni Cicero származását: „Ézsau és Jákob ugyanattól az édesapától és édesanyától származott, ugyanabban az időben, ugyanolyan bolygók alatt, de a természetük teljesen más volt. Most győzz meg arról, hogy az asztrológia valódi tudomány!”

(Floch Gábor Barnabás)