Ma
November 1. Vasárnap, Marianna napja
van.
Készülj és
készíts!
Olvasmány: Lk 9,57–62
A gyakorlatban is övé legyen az első hely, ne csak elméletben!
57Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: „Követlek, akárhova mégy.” 58Jézus azonban így felelt: „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” 59Egy másikhoz pedig így szólt: „Kövess engem!” De ő ezt kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” 60Jézus így válaszolt neki: „Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!” 61Egy másik is ezt mondta: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.” 62Jézus pedig így felelt: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Adjunk hálát azért, hogy az Úr maga készít fel
bennünket az üdvösségre!
(1Pt 5,10–11)
Magyarázat:
A mai nagyon tartalmas szakaszunk most a 60. versre van kiélezve, amivel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy itt egy tipikus keleti szokás húzódik meg a fogalmazás mögött („eltemessem apámat”). Nem arról van szó, hogy már meghalt, és néhány napon belül megtörténik a temetés, hanem inkább úgy lehetne mondani, hogy gondot viselni róla, támogatni, amíg él, egészen a haláláig, ami adott esetben évtizedeket is jelenthet.
A három emberből kettő használja az „előbb” kifejezést. Volt az életükben valami/valaki, ami megelőzte Jézust, és ennek mindig értékrendválság a következménye! Vizsgáljuk meg az életünket, hogy biztos Istené-e az őt megillető első hely az életünkben. Azé, akivel az örökkévalóságot szeretnénk tölteni?!
Örökkévalóság... nem nagyon hosszú idő, hanem időtlenség. Itt akar rá felkészíteni Urunk. Aki megszületik a földre, annak örök élete van, csak az nem mindegy, hogy azt hol és kivel tölti! Itt akar bennünket Isten Lelke felkészíteni a mennyországra, hisz igaza van Ryle püspöknek: „A mennyország felkészült emberek számára készített hely, és akik oda belépnek, azok nem lesznek sem váratlanok, sem idegenek!”
Mai szakaszunk arról (is) szól, hogy készüljünk és készítsünk („hirdesd az Isten országát”)! /FGB/
A hit a gyász minden mérgét hatástalanítja, minden veszteség fullánkjától megszabadít, és minden fájdalom tüzét lecsillapítja; és erre csak a hit képes. (S. G. Holland)
Ne azt keresd, miért ér szenvedés,
és mért van annyi könnyes állomás;
ne gyötörjön a sötét látomás:
mindenki rossz, benned nincs tévedés!
(...)
meglátni, hogy az Úr most így szeret,
így készítget számodra is helyet
és üdvöt, mely örökre megmarad.
(Balog Miklós: A célt az ok helyett)
(Floch Gábor Barnabás)
Olvasmány: Lk 9,57–62
A gyakorlatban is övé legyen az első hely, ne csak elméletben!
57Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: „Követlek, akárhova mégy.” 58Jézus azonban így felelt: „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” 59Egy másikhoz pedig így szólt: „Kövess engem!” De ő ezt kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” 60Jézus így válaszolt neki: „Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!” 61Egy másik is ezt mondta: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.” 62Jézus pedig így felelt: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Adjunk hálát azért, hogy az Úr maga készít fel
bennünket az üdvösségre!
(1Pt 5,10–11)
Magyarázat:
A mai nagyon tartalmas szakaszunk most a 60. versre van kiélezve, amivel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy itt egy tipikus keleti szokás húzódik meg a fogalmazás mögött („eltemessem apámat”). Nem arról van szó, hogy már meghalt, és néhány napon belül megtörténik a temetés, hanem inkább úgy lehetne mondani, hogy gondot viselni róla, támogatni, amíg él, egészen a haláláig, ami adott esetben évtizedeket is jelenthet.
A három emberből kettő használja az „előbb” kifejezést. Volt az életükben valami/valaki, ami megelőzte Jézust, és ennek mindig értékrendválság a következménye! Vizsgáljuk meg az életünket, hogy biztos Istené-e az őt megillető első hely az életünkben. Azé, akivel az örökkévalóságot szeretnénk tölteni?!
Örökkévalóság... nem nagyon hosszú idő, hanem időtlenség. Itt akar rá felkészíteni Urunk. Aki megszületik a földre, annak örök élete van, csak az nem mindegy, hogy azt hol és kivel tölti! Itt akar bennünket Isten Lelke felkészíteni a mennyországra, hisz igaza van Ryle püspöknek: „A mennyország felkészült emberek számára készített hely, és akik oda belépnek, azok nem lesznek sem váratlanok, sem idegenek!”
Mai szakaszunk arról (is) szól, hogy készüljünk és készítsünk („hirdesd az Isten országát”)! /FGB/
A hit a gyász minden mérgét hatástalanítja, minden veszteség fullánkjától megszabadít, és minden fájdalom tüzét lecsillapítja; és erre csak a hit képes. (S. G. Holland)
Ne azt keresd, miért ér szenvedés,
és mért van annyi könnyes állomás;
ne gyötörjön a sötét látomás:
mindenki rossz, benned nincs tévedés!
(...)
meglátni, hogy az Úr most így szeret,
így készítget számodra is helyet
és üdvöt, mely örökre megmarad.
(Balog Miklós: A célt az ok helyett)
(Floch Gábor Barnabás)
napiahitat@baptist.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése