IMHOL VAGYOK
,,Kit küldjek el?’’ - Ma újra hallom hangod,
Tündöklő trónon ülő Égi Felség!
És pártos szívem megremeg szavadtól,
Mert jól tudom, hogy nincs jogom maradni.
Már azt se mondhatom - Jeremiással -,
Hogy ifjú voltom miatt nincsen merszem.
És ajkam sem dadog. Homlokom ércből.
Elmémet igéd tiszta fényessége
Egész betölti. Szilárd bizonyosság
Köt hozzád. Küldetésem rendületlen.
Most mégis - engedetlen szolga módján -
A Jónás útján indulnék, mogorván,
S megalkudván, semmint hogy Ninivébe,
A nagy városba, mely oly ismeretlen,
Miként a holnap rejtett, barna titka.
...Segíts, Uram, kimondanom a választ:
Imhol vagyok. Megyek Ó, küldj el engem!
Gerzsenyi Sándor
ZSOLTÁROS KÖSZÖNTŐ
Az Úr legyen megőrző Pásztorod!
Nem látsz hiányt soha, míg őt szolgálod.
Kik benne bíznak, mind-mind boldogok!
Ő legyen néked üdvöd, boldogságod!
Ha szomorú lesz szíved, ő bezörget
Hozzád, és megújítja hitedet.
Megsokasítja elfogyó erődet;
Az Igazság szent ösvényén vezet.
Ő akkor is oltalmad, őriződ,
Ha rádborulna a Halál árnyéka...
Élj igaz szívvel Istened előtt;
A hűségben csak így lehetsz te példa.
Csordultig lesz a szíved boldogsággal,
Hisz égi irgalom, jóság vezet.
Az Úr házában lelked égbe szárnyal...
Örökké őrzi, áldja éltedet.
Gerzsenyi Sándor
„Nekem
az élet Krisztus...” (Fil 1,21)
EGYETLEN VÁGYAM
Minden szavam érjen az égbe fel,
minden dal, mit az ajkam énekel.
Minden betű, mit leír a kezem,
a Tied legyen, én Istenem!
Minden sóhaj, mely ajkamon fakad,
minden, mi éget, itt, a Nap alatt,
minden, mi fájó, én azt leteszem,
és azután már észre sem veszem.
Minden reménység, amely összetört,
minden ima, mit lehúzott a föld –
és Tehozzád, ó, fel soha nem ért,
íme, itt zokog, bűnbocsánatért.
Minden idő, mely hasztalan suhan,
e sártekén, ez örök borúban,
add, hogy eltűnjék: Téged lássalak,
és mindörökké Téged áldjalak!
Minden időmet Te oszd be, Uram,
hogy Hozzád érjen egykor az utam!
egyetlen vágyam csak az lehet nekem,
hogy Tied legyen egész életem!
Kárász Izabella "Fényből
fényességet" 182.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése