Keresztény Versek

AZ ÚR JÉZUS FÁI  

Ott a kedves őszi

napsugárba kint,

gyümölcstől hajol meg

a fák ága mind.

Gazdagon, bőséggel

termett meg mindenik.

Hű kertészünk szíve

úgy örül nékik.

Az Úr Jézus fái

emberéletek.

Én is az ő kedves

fája lehetek.

Kertjébe fogadta

kicsiny életem,

S csupán egy a vágyam

azóta nekem:

Hogyha majd megérint

ősz hideg szele,

állhassak előtte

gyümölccsel tele.

                Túrmezei Erzsébet

VÁNDORMADARAK  

A nyárszagú fészkek

vonzása kiégett,

húzza már az éket

a vonuló csapat;

növekedő árnyak,

erősödő szárnyak,

s indulnak a bátrak

a hűlő ég alatt.

Nem néznek már hátra

a hazai tájra,

ösztön őskorbácsa

űzi-hajtja őket

át a nagyvilágon,

túl az óceánon,

ahol héthatáron

sem látják a földet...

Ki tudja, ki érti,

útjukat ki méri?

Oltalmát mi kéri

az égi erőnek?

És még mi van hátra?

De a kapu tárva,

s a fészek a nyárra

visszavárja őket!

        Lukátsi Vilma