GONDVISELŐ JÓ
ATYÁM VAGY
Gondviselő jó Atyám vagy
Ó, én édes Istenem!
Látom én, hogy minden elhagy
E világon csak Te nem,
Hozzád vágyom, benned élek,
Üdvöt mástól nem remélek.
Mint az alélt bús virágra
Megújító harmatot;
Vérző szívem fájdalmára
Csak te hintesz balzsamot,
Könnyű sorsom terhe rajtam,
Ha imára nyílik ajkam.
Rám-rám derült ismeretlen
Utamon egy kis öröm:
Azt is a te véghetetlen
Jóságodnak köszönöm,
Hálakönnyem tündöklése
A te neved hirdetése.
Gyenge vagyok, lankadoznak
Buzgóságom szárnyai,
Bármily híven vágyakoznak
Színed elé szállani,
Ó, adj erőt, hogy míg élek,
egyedül csak nékem éljek!
Ó, add, hogyha majd bevégzem
E múlandó életet,
Lelkem tisztán és egészen
egyesüljön Teveled:
El ne vonjon semmi többé,
Tied legyek mindörökké!
Lévay József
A CSILLAGOK FELÉ
Az éjjel olyan hangtalan,
a csillag olyan mesze van,
a lélek mégis boldogan
repül Feléd.
Mert Nálad könnyek nincsenek,
megnyugszanak mint a szívek,
kik a földön Hozzád hívek
a sírig is.
Uram, megyek… A csillagok
úgy vonzanak. Én itt hagyok
mindent. Hisz olyan boldogok,
kik Tieid!
Kárász Izabella, Fényből Fényességet 250.
MARADANDÓ VÁROS
Boldog lelkek dicső hona
merre ég csillagod?
Örökké tartó utamon
hozzád hol juthatok?
Maradandó szép városunk,
örök csillag hona,
békességünk, boldogságunk
itt úgy sincsen soha!
Mesét hazudik minekünk
e földnek sok röge,
varázsszavuk ha megtéveszt
elvész az öröme
a lelkünknek. De csillagok
örök hona ha kél,
mi minden pompát itt hagyunk
ez örök városér’!
Kársz Izabella, Fényből
Fényességet 251.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése