Napi áhítat- Figyeld Isten harcát!

Figyeld Isten harcát!

2018 - Áhítat, 2018. szeptember 10. hétfő-  Hunor, Nikolett névnap van.

Névnapjukat ünneplőknek sok Boldogságot kívánok!

Hét témája: A hatodik parancsolat

2Móz 14,9–25

„Az ő dolga a harc, a mi dolgunk pedig a bizalom.” (Max Lucado)

„Az egyiptomiak tehát üldözték őket – a fáraó minden lova, harci kocsija, lovasa és hadereje –, és utolérték őket, amikor a tenger mellett táboroztak Pí-Hahírótnál, Baal-Cefónnal szemben. A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az ÚRhoz. Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot?! Mert jobb nekünk, ha Egyiptomot szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg! De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az ÚR! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! Akkor ezt mondta Mózesnek az ÚR: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak! Te pedig emeld föl a botodat, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, és hasítsd ketté, hogy szárazon menjenek át Izráel fiai a tenger közepén. Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy menjenek utánuk. Így mutatom meg dicsőségemet a fáraón és egész haderején, harci kocsijain és lovasain. Majd megtudja Egyiptom, hogy én vagyok az ÚR, amikor megmutatom dicsőségemet a fáraón, harci kocsijain és lovasain.
Ekkor elindult az Isten angyala, aki Izráel tábora előtt járt, és mögéjük ment. Elindult az előttük levő felhőoszlop is, és mögéjük állt. Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé, és az a felhő, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka.
Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az ÚR pedig egész éjjel erős keleti széllel visszafelé hajtotta a tengert, és szárazzá tette a tengerfeneket, úgyhogy a víz kettévált. Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról.Az egyiptomiak üldözőbe vették őket, és a fáraó összes lova, harci kocsija és lovasa bement utánuk a tenger közepébe. A hajnali őrségváltás idején rátekintett az ÚR a tűz- és felhőoszlopból az egyiptomiak táborára, és megzavarta az egyiptomiak táborát.Megakasztotta a harci kocsik kerekeit, és nem engedte, hogy azok gyorsan haladjanak. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől, mert az ÚR harcol értük Egyiptom ellen!”

Magyarázat

Keresem a megfelelő kifejezést, hogy lehetőleg ne sugalljak tartalmilag harcot, még ha le is írom ezt a szót. Mert hogyan is harcolhatnánk azt a Mestert követve, aki ezt mondta nekünk: „akik kardot fognak, kard által vesznek el”.
Az ókori zsidóság még természetesnek tartotta, hogy ha kell, karddal öli meg a falujára támadó rablócsapatot, vagy hogy fegyverbe öl­tözik, ha a király kiadja a parancsot a szomszédos ország megtámadására. Mai keresztény kultú­ránk ettől lényegesen eltérően úgy gondolja, hogy a földön mindannyian egyazon közösség tagjai vagyunk, akik egymásra szorulunk, együtt kell Isten akaratát megvalósítanunk, közös dolgunk Isten országának építése. Mivel azonban a világon még nem minden pillanatban és nem mindannyian gondolkodunk így, különösen is fontos a zsidók egyiptomiaktól való menekülésének vezérigéje: „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg.”
Hinnünk kell, hogy Isten harcol értünk, de nem feltétlenül úgy, hogy egytől egyig megöli a minket akadályozókat, a velünk szembefordulókat. Sokkal inkább úgy, hogy egyrészt megtanít az asszertív viselkedésre, amikor is képesek vagyunk Istenben bízva magabiztosan lenni-tenni, másrészt meggyőz belül bennünket arról, hogy ő sokkal jobban képviseli és egyengeti igaz érdekeinket, mint amire mi képesek lennénk.

(Háló Gyula)