Engedelmesség apának,
még ha téved is?
2018 - Áhítat, 2018. szeptember 3. hétfő, : Hilda névnap van.
Hét témája: Az ötödik
parancsolat
Egyszer csak eljutottak egy erdőbe, ahol méz volt a földön. Amikor a
hadinép az erdőbe ért, csak úgy folyt a méz, de senki sem emelte kezét a
szájához, mert félt a hadinép az eskü miatt. Jónátán azonban nem hallotta,
hogy apja megeskette a népet. Ezért kinyújtotta a kezében levő botot, és
belemártotta a végét a lépes mézbe, kezével a szájához emelte, és mindjárt
felragyogott a szeme. Ekkor megszólalt valaki a nép közül, és ezt mondta:
Apád megeskette a népet, hogy átkozott az az ember, aki ma enni merészel! Ezért
ilyen kimerült a nép. Jónátán ezt felelte: Apám szerencsétlenségbe
dönti az országot. Nézzétek csak, hogy felragyogott a szemem, mert egy kicsit
belekóstoltam ebbe a mézbe! Bárcsak evett volna ma a nép az
ellenségeinél talált zsákmányból! Akkor most még nagyobb lehetne a filiszteusok
veresége!
Azon a napon ugyanis Mikmásztól Ajjálónig verték a filiszteusokat, és a nép már
nagyon kimerült. Ekkor a nép rávetette magát a zsákmányra: fogták a
juhokat, marhákat, borjakat, vérüket a földre folyatva vágták le őket, és a
vérrel ette a nép a húst. Amikor jelentették Saulnak, hogy vétkezik a nép
az ÚR ellen, mert vérrel együtt eszi a húst, ezt mondta: Bűnös mulasztást
követtetek el! Gördítsetek gyorsan ide egy nagy követ! Majd ezt mondta
Saul: Menjetek a nép közé, és mondjátok meg nekik, hogy hozza ide mindenki a
marháját és a juhát! Itt vágjátok le, és itt egyétek meg! Akkor nem vétkeztek
az ÚR ellen azzal, hogy vérrel együtt eszitek a húst. Elhozta tehát az egész
nép, ki-ki a maga marháját még azon az éjszakán, és ott vágták le. Saul
ugyanis oltárt épített az ÚRnak. Ez volt az első oltár, amit az ÚRnak
épített. Azután ezt mondta Saul: Törjünk rá még az éjjel a filiszteusokra,
virradatra fosszuk ki őket, és ne hagyjunk meg közülük senkit! Ők pedig ezt
felelték: Tégy mindent úgy, ahogyan jónak látod! De a pap ezt mondta: Járuljunk
előbb oda az Istenhez! Ekkor megkérdezte Saul az Istent: Rátörjek-e a
filiszteusokra? Izráel kezébe adod-e őket? De Isten egész nap nem válaszolt
neki. Azért ezt mondta Saul: Gyertek ide mindnyájan, akik oszlopai vagytok
a népnek, tudjátok meg, és nézzetek utána, hogy miféle vétek történhetett
ma? Mert az élő ÚRra, Izráel szabadítójára mondom, hogy még ha a fiam,
Jónátán követte is el azt, neki is meg kell halnia. De a népből senki sem
felelt neki. Akkor ezt mondta egész Izráelnek: Ti legyetek az egyik
oldalon, én pedig Jónátán fiammal a másik oldalon. A nép ezt mondta Saulnak:
Tégy úgy, ahogyan jónak látod! Akkor ezt mondta Saul az ÚRnak: Izráel
Istene, tárd fel az igazságot! És a sors Jónátánra meg Saulra esett, a nép
pedig ártatlannak bizonyult. Saul ezt mondta: Vessetek sorsot köztem és
Jónátán fiam között! És a sors Jónátánra esett. Saul ezt mondta
Jónátánnak: Valld be nekem, mit tettél? Jónátán be is vallotta, és ezt mondta:
A kezemben levő bot végével valóban megkóstoltam egy kis mézet. Most pedig kész
vagyok meghalni.Saul ezt mondta: Engem verjen meg az Isten, ha nem halsz meg,
Jónátán! A nép azonban azt mondta Saulnak: Jónátán haljon meg, aki ezt a
nagy győzelmet szerezte Izráelnek? Távol legyen tőlünk! Az élő ÚRra mondjuk,
hogy egy hajszál sem hullhat fejéről a földre, mert Isten segítségével vitte
ezt véghez a mai napon. Így mentette meg a nép Jónátánt a haláltól. Ekkor
Saul felhagyott a filiszteusok üldözésével, a filiszteusok pedig visszatértek
lakóhelyükre. ”
Nem nehéz engedelmeskedni szüleinknek, ha azok az Isten akarata szerint élnek.
Bizonyára itt is vannak nehéz helyzetek, de ezekben mindig megvan az a
bizonyosság, hogy a szándék jó. Ez persze azokra a helyzetekre is vonatkozik,
amikor a szülő téved. Teljesen más a helyzet akkor, amikor valakinek olyan
szülei vannak, akikről nem mondható el, hogy Isten Lelke vezeti őket. Ebben az
esetben nyilván mérlegelni kell, hogy meddig mehetünk el az engedelmességben,
máskülönben könnyen megtörténhet, hogy Isten akaratával szemben találjuk
magunkat. Ha nem tudjuk, hogy mi a teendő, akkor várjunk, és kérjük Istent,
hogy jelentse ki világosan az ő akaratát.
Ugyanakkor tudnunk kell, hogy mi emberek mindennap ki vagyunk téve a
tévedéseknek. Az adott pillanatban sokszor mi sem tudjuk, hogy mi a helyes,
mert nincs kellő rálátásunk a helyzetre. Erre, de nemcsak erre, hanem a
szándékos vétkeinkre is van bocsánat Jézus Krisztus áldozata által.
Hét témája: Az ötödik parancsolat
Egyszer csak eljutottak egy erdőbe, ahol méz volt a földön. Amikor a hadinép az erdőbe ért, csak úgy folyt a méz, de senki sem emelte kezét a szájához, mert félt a hadinép az eskü miatt. Jónátán azonban nem hallotta, hogy apja megeskette a népet. Ezért kinyújtotta a kezében levő botot, és belemártotta a végét a lépes mézbe, kezével a szájához emelte, és mindjárt felragyogott a szeme. Ekkor megszólalt valaki a nép közül, és ezt mondta: Apád megeskette a népet, hogy átkozott az az ember, aki ma enni merészel! Ezért ilyen kimerült a nép. Jónátán ezt felelte: Apám szerencsétlenségbe dönti az országot. Nézzétek csak, hogy felragyogott a szemem, mert egy kicsit belekóstoltam ebbe a mézbe! Bárcsak evett volna ma a nép az ellenségeinél talált zsákmányból! Akkor most még nagyobb lehetne a filiszteusok veresége!
Azon a napon ugyanis Mikmásztól Ajjálónig verték a filiszteusokat, és a nép már nagyon kimerült. Ekkor a nép rávetette magát a zsákmányra: fogták a juhokat, marhákat, borjakat, vérüket a földre folyatva vágták le őket, és a vérrel ette a nép a húst. Amikor jelentették Saulnak, hogy vétkezik a nép az ÚR ellen, mert vérrel együtt eszi a húst, ezt mondta: Bűnös mulasztást követtetek el! Gördítsetek gyorsan ide egy nagy követ! Majd ezt mondta Saul: Menjetek a nép közé, és mondjátok meg nekik, hogy hozza ide mindenki a marháját és a juhát! Itt vágjátok le, és itt egyétek meg! Akkor nem vétkeztek az ÚR ellen azzal, hogy vérrel együtt eszitek a húst. Elhozta tehát az egész nép, ki-ki a maga marháját még azon az éjszakán, és ott vágták le. Saul ugyanis oltárt épített az ÚRnak. Ez volt az első oltár, amit az ÚRnak épített. Azután ezt mondta Saul: Törjünk rá még az éjjel a filiszteusokra, virradatra fosszuk ki őket, és ne hagyjunk meg közülük senkit! Ők pedig ezt felelték: Tégy mindent úgy, ahogyan jónak látod! De a pap ezt mondta: Járuljunk előbb oda az Istenhez! Ekkor megkérdezte Saul az Istent: Rátörjek-e a filiszteusokra? Izráel kezébe adod-e őket? De Isten egész nap nem válaszolt neki. Azért ezt mondta Saul: Gyertek ide mindnyájan, akik oszlopai vagytok a népnek, tudjátok meg, és nézzetek utána, hogy miféle vétek történhetett ma? Mert az élő ÚRra, Izráel szabadítójára mondom, hogy még ha a fiam, Jónátán követte is el azt, neki is meg kell halnia. De a népből senki sem felelt neki. Akkor ezt mondta egész Izráelnek: Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig Jónátán fiammal a másik oldalon. A nép ezt mondta Saulnak: Tégy úgy, ahogyan jónak látod! Akkor ezt mondta Saul az ÚRnak: Izráel Istene, tárd fel az igazságot! És a sors Jónátánra meg Saulra esett, a nép pedig ártatlannak bizonyult. Saul ezt mondta: Vessetek sorsot köztem és Jónátán fiam között! És a sors Jónátánra esett. Saul ezt mondta Jónátánnak: Valld be nekem, mit tettél? Jónátán be is vallotta, és ezt mondta: A kezemben levő bot végével valóban megkóstoltam egy kis mézet. Most pedig kész vagyok meghalni.Saul ezt mondta: Engem verjen meg az Isten, ha nem halsz meg, Jónátán! A nép azonban azt mondta Saulnak: Jónátán haljon meg, aki ezt a nagy győzelmet szerezte Izráelnek? Távol legyen tőlünk! Az élő ÚRra mondjuk, hogy egy hajszál sem hullhat fejéről a földre, mert Isten segítségével vitte ezt véghez a mai napon. Így mentette meg a nép Jónátánt a haláltól. Ekkor Saul felhagyott a filiszteusok üldözésével, a filiszteusok pedig visszatértek lakóhelyükre. ”
Nem nehéz engedelmeskedni szüleinknek, ha azok az Isten akarata szerint élnek. Bizonyára itt is vannak nehéz helyzetek, de ezekben mindig megvan az a bizonyosság, hogy a szándék jó. Ez persze azokra a helyzetekre is vonatkozik, amikor a szülő téved. Teljesen más a helyzet akkor, amikor valakinek olyan szülei vannak, akikről nem mondható el, hogy Isten Lelke vezeti őket. Ebben az esetben nyilván mérlegelni kell, hogy meddig mehetünk el az engedelmességben, máskülönben könnyen megtörténhet, hogy Isten akaratával szemben találjuk magunkat. Ha nem tudjuk, hogy mi a teendő, akkor várjunk, és kérjük Istent, hogy jelentse ki világosan az ő akaratát.
Ugyanakkor tudnunk kell, hogy mi emberek mindennap ki vagyunk téve a tévedéseknek. Az adott pillanatban sokszor mi sem tudjuk, hogy mi a helyes, mert nincs kellő rálátásunk a helyzetre. Erre, de nemcsak erre, hanem a szándékos vétkeinkre is van bocsánat Jézus Krisztus áldozata által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése