Uratokra nézzetek!
Drága lelkek, kik az élet árnyékvölgyében
jártok,
versek által: üdvöt adó, Úr Jézus szól
hozzátok!
Dicsőséges Uratokat, s ne a szolgát nézzétek,
Ő szerezte üdvötöket, naponkénti békétek.
Szolga csupán leírja azt, amit Gazdája üzen,
szívszobátok: Jézus nélkül, ne maradjon
üresen.
Boldog szív mely, a bűnösök Ura előtt,
kitárul,
befogadja életébe, dicsőséges Királyul!
Megváltozik az élete, nem siratja a régit,
hit szemével, már örömmel szemlélheti az égit.
Azt a csodás, el nem múlót, amelyben már itt
járhat,
melyért Jézus, A Golgotán, kifizette az árat!
Nem mehetünk el szótlanul, ily nagy ajándék
mellett,
Ennél nagyobb ajándékra, még Atyánknak sem
tellett!
Fájdalom, hogy legtöbb ember, nem is gondol
üdvére,
nem érdekli örök élet, csak élhessen kedvére.
Pedig földi örömévek, hamarosan lejárnak,
s a lelkükkel nem törődők, Uruk elé hogy
állnak!
Hallgatásra kényszerített lelkük, vádolja
őket,
szórakoztató helyeken, vigalmat keresőket.
Ámde mit ér, néhány éves testi öröm, vigalom?
Vigadónak csupán testét borítja majd,
sírhalom.
Örök lelke tovább vonul, az ítélő Úr elé!
Adj számot az életedről! Ura szava, száll
felé!
Urunk: számon kér bennünket, ha itt leáldoz
napunk,
Ő, azt nézi: mink van mennyben, s nem azt,
amit itt hagyunk.
Leírtam azt, amit Uram Lelke üzen versen át,
boldog: aki meg is hallja: Ura hívó szent
szavát!
Urunk: nem ok nélkül adott nekünk földi
éveket,
Célja:
Vele tölthessük el, a szebb örök életet!
Pecznyík Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése