Otthonom
Otthonom a templom.
Ajtaján belépve mindig hazaérek.
Ismerősen csendül fülembe az ének.
Mintha minden hangja simogatás lenne!
Égi Atyám keze simogat meg benne.
Megterített asztal.
Éhező mellőle sose kel fel éhen.
Megelégedhetik mennyei kenyéren:
Élet kenyerével, élet italával,
Igében, szentségben: Krisztussal magával.
Mesterem műhelye.
Azért keresem fel, hogy kezébe vegyen,
Hogy régi emberből új emberré tegyen!
Hogy amíg templomát látogatom híven,
Templommá formálja egész bűnös szívem!
Otthonom a templom.
Mennyei otthonom halvány földi mása,
Drága tükörképe, szent hívogatása!
Míg egykor mennyei hajlékod befogad,
Köszönöm, Istenem, földi hajlékodat!
Békefi Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése