MAJD
Tudom, számot is kell majd
adnom,
Minden megírt, nem írt sorért,
Tudott, nem tudott sok sok
bűnért,
Ismert, nem ismert sorsokért.
Magamért is, és akik lettek,
Sorsomhoz kötött lelkekért,
Minden sóhajért, ami elszállt,
S minden el nem szállt
sóhajért.
Számot kell adnom minden
percért,
És azért is, hogy azt hiszem,
Hogy csak „majd” kell, hogy
számot adjak,
Nem most, azonnal, íziben.
Igen. Az órák követelnek,
Sürgetnek, éljek, igazán,
Mert a „majd” most van, és az
óra
Meg is állhat szobám falán.
Megállhat minden észrevétlen.
Az őszi alkony oly hideg.
Legyen hát lelkem mindig
készen,
Mint aki tudja, mért siet.
Kárász Izabella "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése