A KESKENY ÚTON
Kanyargós ösvény,
szűk sziklaperem.
Erdő, mely mind sűrűbb,
barlangok sötétje,
s még ki tudja mennyi
vész áll még elébe
fáradt csapatunknak,
e kicsiny csoportnak,
Istent kereső,
kutató utunknak.
Mégis megyünk, haladunk,
mert jaj,
ha a völgyben maradunk
énnel és álarccal
nem dacolhatunk majd,
ha jön a próbával.
Ezért jövünk Krisztus
mind közelebb Hozzád,
átadjuk szívünket,
hogy azt Te megmunkáld.
Őrizd meg magadnak,
formáld képmásodra,
hogy ott lehessünk majd
dicső országodba.
ifj. Bartha Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése