Keresztény vers- A csodaváró

A csodaváró 

Egyszer minden kéklő ég beborul.

Egyszer minden virág a földre hull.

Egyszer minden láng kisebbet lobban,

Egyszer minden szív gyengébben dobban.

És jön utána sok-sok nehéz óra.

De a csodavessző ámulatba ejt!

Mannát hullat a sötét éjszakából,

Vizet fakaszt a kemény kősziklából,

Hadat némít, ha ellenség szorít,

Balzsamot ad, ha kígyó nyomorít…

Csodavesszővel az agg is erős,

Csodavesszőtől földre hull a hős,

Csodavessző az életnek jele,

Mert a vessző az Isten szent keze.

Kinyújtom hát erőtlen kezem,

S e „vesszőt” a szívemhez ölelem.

És tengereken s sivatagon át,

E csodavessző békességet ad.

Csodavessző az Isten szent keze.

   Békefi Pál