Atyám vagy!
Atyám vagy! Te teremtettél, s én
Hozzád tartozom!
Hozzád vágytam, mikor még
botladoztam utamon!
Szívem minden fájdalmával
közelebb kerültem Hozzád,
s olykor a boldogság ködén is
átsejlett a bizonyosság…
Atyám vagy! Szeretsz, s én is
szeretlek! Hogy élhettem Nélküled?!
Botorság! „Csak nem tudtam
Rólad”, de Te nem feledkeztél meg
rólam, s arról, hogy egyszer én
is megfogom kinyújtott kezed,
s felragyog szívemben az öröm,
hogy a gyermeked lehetek!
Atyám vagy! Még ha olykor úgy
érzem is, hogy nem törődsz velem:
„csak engedsz” utamon járni, de
féltőn óvod életem.
Atyám vagy! Eltölt a bizonyosság,
mit Lelked erősít lelkemben.
Nem vagyok egyedül! – kiáltanám,
és örülök, hogy létezem!
Sz Sz E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése