Ne akadj el!
„Így azonban
jobb után vágyakoztak, mégpedig
mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten,
hogy Őt Istenüknek nevezzék, mert számukra
várost készített.” (Zsid 11,16)
Egy összejövetelre utaztam, amikor az
autókölcsönző
ügyintézője közölte velem, hogy minden
gépkocsit
kikölcsönöztek egy luxusautó kivételével,
amelyet előnyös
díj ellenében át tud nekem adni. Egy kissé
aggódtam, hogy mit
gondolnak majd rólam, hogy ilyen drága
autóm van. De nem volt más lehetőségem, és be kell vallanom, szívesen vezettem ezt
az autót.
Miközben az autópályán siklórepüléses
stílusban
haladtam, baljóslatú hangot hallottam,
és azonnal felismertem a defekt hangját.
Elakadtam…
És bármilyen szép volt az autó, sehova
sem mehettem, és lehet, hogy lekésem a
repülőgépet. Valószínű, ismered ezt az
érzést.
Valahová el kell jutnod, és hirtelen
elakadsz egy
hótorlaszban vagy sártömegben – vagy egy
defekt
következtében. Teljesen mindegy, hogy
miért, de
az elakadás nem jó dolog.
És bármilyen rossz ez utazás esetén, még rosszabb,
ha az elakadás lelki problémákból adódik.
Például egy hozzád közel álló személy
szavakkal
vagy cselekedetekkel megsért, és elnézés
helyett elakadsz
a vele való küzdelemben csupán azért, mert
minél jobban próbálod megérteni, annál több az akadály, hogy alkalmas légy rá.
Vagy
talán a nehéz helyzetben a csalódás és
keserűség magjai gyökeret eresztenek a szívedben, és beleragadsz a csüggedés
mocsarában.
De a hívő keresztyének visszautasíthatják a
körülmények
által okozott akadályokat. Egyszerűen nem
tévesztik szem elől, hogy úton vannak, és valami nagyobb vár rájuk: „…mert számukra
várost készített.” Így, ha legközelebb az
élet körülményei miatt
elakadsz, emlékezz arra, hogy ki vagy, és
merre
haladsz. Nem lehet olyan személy vagy dolog az
életedben, amelyért érdemes elakadni a
mennyei
hazád felé vezető úton!
S. J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése