Kik a boldogok?
Azok a legboldogtalanabb emberek, akik
gonddal telve mindig maguk körül forognak.
Ők azok:
– akik attól, ami holnap történhet, annyira félnek,
hogy nem tudnak örülni a mai napnak;
– akik minden fénylő csillagot veszélyes meteorzápornak tartanak;
– akik minden zöld domb alatt egy tűzhányót sejtenek;
– akik többet gondolnak a napfoltokra, mint a Napra;
– akik jobban szomorkodnak egy száraz levél
miatt, mint amennyire örülnek egy egész
erdő zöld lombozatának;
– akik sokkal inkább élnek szenvedéseikben, mintsem örömeikben.
„De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek
szabadító Istenem előtt” (Hab 3,18). Ezért
ne mulaszd
el napi gondjaidat az Úr elé vinni! Talán
azt
gondolod, túl kicsik ahhoz, hogy a
Magasságosnak
elmondjad azokat, de vajon nagy gondjaink
olyan nagyok-e Isten szemében, amilyeneknek
mi látjuk? És vajon kis gondjaink nem egy
nagy
gondnak a töredékei? Nekünk mindenesetre
fontosak ezek, azonban Isten olyan mélyen
hajol
le hozzánk, hogy nem kell attól tartanunk,
hogy
túl mélyre húzzuk le Őt.
Mehetsz hozzá, ha elveszítettél egy
kulcsot,
ha megsebezted az ujjadat, ha
barátságtalanul
szóltak hozzád. Egy apának semmi sem
kicsiség,
ami gyermekét kínozza; a nagy Isten, aki a
hajad
szálaid is számon tartja, akinek akarata
nélkül
egyetlen veréb sem esik le a földre (Mt
10,29-30),
nem fog tolakodónak tartani, ha napi
gondjaidat Őelé viszed.
Ha mindazokra a gondokra és bajokra nézel,
amelyek jöhetnek, valószínűleg így kiáltasz
fel:
„Hogyan boldogulok én ezekkel?!” De ezek
nem egyszerre jönnek, hanem egymás után, és
amikor jön egy baj, jön a hozzá szükséges
erő
is. Ha lépésről lépésre és napról napra
haladunk
az úton, akkor türelmesen megoldhatjuk a
gondjainkat.
C. H. Spurgeon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése