Keresztény történet- Jób imája barátaiért

Jób imája barátaiért

Jób könyvét a Szent Szellem világossága és segítsége nélkül nem

lehet megérteni. Jób először hittel és alázattal elfogadja a szenvedéseket és a

súlyos csapásokat, de később mégis vitába száll Istennel, mert úgy érzi, hogy az Úr méltatlanul bánik vele. Barátait ez a vita arra készteti, hogy Jóbot feddő beszédekkel meggyőzzék arról, hogy megérdemelten került a szenvedések és megpróbáltatások tüzébe. Ez a helytelen „lelki gondozás” Istennek nem tetszett, és miután Jób összetört szívvel megalázkodik és elcsendesedik az Úr előtt, a vita lezárul. Elifáz, Bildád és Czófár szolgálatait Isten

megítéli, és arra kényszeríti őket, hogy tegyék jóvá hibáikat, s kérjék meg Jóbot, hogy imádkozzék értük.

Ha figyelmesen átnézzük az egész történetet,

mind Jób, mind a barátai komoly erkölcsi

igazságokat, érveket próbálnak felhozni egymás

ellen, de sehol nem találunk említést arról, hogy

imádkoztak volna egymásért. A vitatkozók lelkileg

távol álltak egymástól. Jób keserűen ki is fakad,

és ezt mondja: „Nyomorúságos vigasztalók vagytok

mindnyájan!” (Jób 16,2) Ezek az emberek vég

nélkül mondták volna a magukét, ha Isten nem

szól közbe. De Isten eltávolította Jóbról a csapást,

miután imádkozott a barátaiért.

Ez a bibliai kép hasonlít Ábrahám esetéhez.

Jóbnak is olyan emberekért kellett Isten elé járulnia,

akik neki terhet és csalódást jelentettek. Ez

nekünk is komoly figyelmeztetés, hiszen könnyen

a magunk tetszése szerint osztályozhatjuk az

embereket. Vannak barátaink, de vannak olyanok

is, akikkel nem szívesen találkozunk, vagy

nem sokra értékeljük őket. Jézus ezt tanította:

„Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mt 22,39)

Egy törvénytudó erre azt kérdezte: „De ki a felebarátom?”

(Lk 10,29) Jézus erre elmondja az

irgalmas samaritánus példázatát. Ebből könnyen

megérthetjük, hogy Jézusnak egészen más meghatározása

volt a baráti viszonyról, mint nekünk.

a baráti viszonyról, mint nekünk.

Jób – Isten kegyelme segítségével – imádság

által rendezi el vitás nézeteit a barátaival. Ez az

imádság egy új viszonyt jelentett mindnyájuk

számára, mert Istenhez közelebb kerültek. Az

Ige arról is beszél, hogy miután Jób imádkozott a

barátaiért, az Úr kétszeresen visszaadta mindazt,

amije volt. Ebből azt érthetjük meg, hogy Isten

gazdagabban megáldana bennünket, ha többet

törődnénk felebarátainkkal, ha többet imádkoznánk

értük, mert Istennel való viszonyunk,

kapcsolatunk a barátainkkal, az embertársainkkal

való bánásmódunkban mutatkozik meg. Jó

példa erre Brainerd Dávid, az amerikai indiánok

nagy apostola, aki szinte elégett a közbenjáró

imaszolgálatban, Amerika őserdejében. Addig

imádkozott, míg az indiánok között egy hatalmas ébredés nem támadt.

Mott János szerint: „A világ legnagyobb

szükséglete a keresztyének közbenjáró imádsága.”

Fogadjuk el Pál apostol intését:  „...szüntelen  imádkozzatok!…” (1Tesz 5,17)

Szabó Andor