Történet -------------A Király nyomában

A Király nyomában​

​

​

Éjszaka nagy hó esett, s amikor Pista reggel kitekintett az ablakon, szeme-szája elállt a gyönyörűségtől. Faluvégen laktak, nem látott mást, mint ragyogó fehérséget. Sietve öltözött fel. A nagy bögre tej és jó karéj kenyér is gyorsabban fogyott, mint máskor. Alig várta, hogy kiszaladhasson a hóba.
Néhány falat volt már csak hátra, amikor édesapa hazaérkezett. Míg Pista aludt, ő megjárta a pusztát, felkereste az intéző úrékat. Egész nap sok dolog várja még, csak egy kicsit ül oda melegedni a búbos mellé.
- Nem is könnyű ebben a fehér világban eligazodni – meséli – Betakart minden utat a hó. Ejnye, ez meg mi lehet?
Valami keményet tapintott a zsebében. Előveszi, hát egy levél. Méghozzá nagyon fontos levél, sürgősen oda kellett volna adni az intéző úrnak. Mi tévő legyen? Nem ér rá még egyszer nekivágni a nagy útnak. De csillogó szemmel, tettre készen elibe áll Pista és lelkesen ajánlkozik, hogy elviszi ő a levelet. Csak a jó édesanyának vannak aggodalmai:
- Ekkora hóban! Amikor út sincsen! Eltévedsz! Megesznek a farkasok!
- Pistának már könnyebb lesz! – pártolja kisfia kérését az édesapa – Én a nagy csizmámmal tapostam már egy kis utat oda-vissza, neki csak az én csizmám nyomába kell lépnie.
Így történt, hogy Pista jól felöltözködve útnak eredhetett ezen a ragyogó, téli reggelen. Bizony utat nem lehetett látni, mindent betemetett a hó. De neki könnyű dolga volt. Mindig az édesapja nyomba lépett. Ment, amerre a nyom vezette, s gyönyörködött a nagy fehérségben.
Még valaki igyekezetett ezen a reggelen szapora léptekkel a puszta felé. Az intéző úrék nagyfia érkezett meg a reggeli vonattal karácsonyi vakációra. Későn írt, nem várta senki, hazaindult hát gyalogszerrel, s utolérte a buzgón lépegető kislegényt.
- Hogyan lehet az, hogy te nem tévedsz el ebben a hóban, kisöcsém?
Pista csillogó szemmel és büszkén felelt:
- Édesapám most jött a pusztáról, s én mindig az ő csizmájának a nyomába lépek.
A fiatal teológus mosolyogva nézett a kipirult arcú gyerekre.
- Derék fiú vagy. Örülsz, hogy az édesapád nyomában járhatsz? Hát a Király nyomában örömest mennél-e?
S amíg lépkedtek a fehér havon, amerre a nagy csizmák nyoma vezetett, Pista csodálatos dolgokat tudott meg arról, hogyan szólítja el a királyok Királya, az Úr Jézus, az embereket, hogy tanítványai legyenek és a nyomában járjanak...
Amikor átadta a fontos levelet, szép, piros almát kapott az intéző nénitől, a fiatal tisztelendő bácsitól pedig egy Újtestamentumot, mert csak az ismeri meg mindig a Király nyomát, aki az Ő beszédét hűségesen olvassa.
Pista úgy érezte, hogy szárnyai nőttek. Nem is ment, de repült hazafelé. Lépkedett a nagy csizmák nyomában és egyre azon örvendezett, hogy ő, Pető Pista, a királyok Királyának a nyomában járhat. Micsoda dicsőséges dolog, de nem mindig könnyű.
Régi pajtása, Miska, sehogyse érette meg, hogy aki a Király nyomában jár, az nem tehet minduntalan rossz fát a tűzre. El is csúfolta anyámasszony katonájának, gyászvitéznek. Akkor reggel is így volt, amikor a folyó jegére hívogatta, hogy csúszkáljanak egyet. Pista tudta, hogy a Király nyoma oda nem vezethet, hisz édesanyja szigorúan megtiltotta. Miska csúfolódva futott le a partról a jégre.
- Nyulam-bulam! Nyulam-bulam! – de szájára fagyott és rémült sikoltásba szakadt a szó, mert a jég reccsent-roppant és Miskát elnyelte a folyó.
- Segítség! Segítség! – kiáltozott Pista.
Felbukkant Miska sápadt, ijedt arca. Most... most odavezet a Király nyoma a jégre... Pista óvatosan rálép, elkapja Miska kezét, húzza... de a súlyos teher alatt tovább hasad a jég...Pista is elmerül a vízben. Maga sem tudja, hogyan kapja el a fűzfa ágát, hogyan kapaszkodik ki az eszméletlen Miskával a partra. Látja, hogy emberek futnak feléjük, aztán nem tud semmiről semmit.
Láztól piros arccal hánykolódik az ágyon. Nem látja, hogy az édesanyja sírva tördeli ágya mellett a kezét. Sokkal szebbet lát. Megy a fehér havon, mint akkor reggel, s előtte ott megy Valaki. Ruhája, fehér, fején korona. Mennek egy sugárzó, szép város felé. De a messzeségből segélykiáltás hangzik:
- Pista! Pista!
Miska hangja. A Király megáll és Pistára mosolyog:
- Menj, hívd ide Miskát is.
Eltűnik az aranyváros...
- Miért sírsz édesanyám?
Hetek óta az első szó! Elmúlt a veszély. Pista meg fog gyógyulni. Ragyogó arccal betűzgeti már a másik beteg, Miska, irkalapra ákombákom betűkkel írt levelét:
- Bocsáss meg, hogy kicsúfoltalak! Most már én is ott szeretnék menni a Király nyomában. Köszönöm, hogy megmentetted az életemet

Keresztény Versek

Jézus egyedül

Aludjon ki minden földi fény,

Ha rámborul majd az éjszaka…

Akkor tudok reád nézni én,

Életemnek Vezércsillaga!

Tűnő lángok ne tévesszenek,

Lássanak csak Téged a szemek,

Ha e világ homályba merül,

Ragyogj nékem, Jézus, egyedül.

Dűljön össze minden menedék,

Ha lecsap rám a nagy zivatar,

Viharfelhő villámtűzben ég.

Elég Uram, ha szárnyad takar.

Csak Te vagy a biztos oltalom,

Romokhoz ha nem köt bizalom.

Csendben várom, míg az ég derül,

Légy Te védőm, Jézus, egyedül.

Reményeim, mint virágok

Őszidőben, hulljatok le, ti,

Ha könnyezve nézek is rátok,

Ha az őszt tél is követi.

Bízva vetem fel a fejem én,

Nem veszett el még minden remény!

Van, mely áll – bár minden összedől

Te vagy ez, óh Jézus, egyedül.

Szakadjon el minden kötelék,

Ha hangzik a szó, mely tova hív,

Szereteted, Uram, épp elég,

Hogy legyen Hozzád láncolva a szív.

Járva majd a messzi téreken,

Feledjem, mi kedves volt nekem.

Emelkedve mindenen felül,

Szeresselek, Jézus, egyedül!

Némuljon el a pacsirtaszó

Ha zendül is, más legyen a hang.

Zúgjon, mint a harci riadó,

Vagy sikoltson, mint a vészharang.

Zord viharban, szélszárnyon ha jár,

Zokogjon, mint űzött vészmadár.

De akiről dalt zeng végzetül:

Legyen az csak Jézus egyedül!

Omoljon az álnok légvára

A porba, én fölfelé megyek,

Lépek hulló csillag útjára,

Engedjetek, sötét fellegek!

Gyújtsd, Uram, a lelkemet Te fel,

Érted égve éljek, s tűnjek el.

Átlobogva a vak éjszakát,

Vígy végül a fény honába át!

   Novák László   (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

AZ Ő ÚTJA

Az emberek most is csak arra mennek,

amerre a fény vakít, arany csörög.

És napról napra vígan sorra telnek

a bárok, színházak és börtönök.

Valami kell, hogy a szívük megsejtse.

Cím… rang… Név is elég, ha hangzatos.

Tarka nimbusz… egy kis újsági lárma…

s pénz… pénz! Nagy úr az. Ezreken tapos.

Vagy koronák. Igaz, olyan virágok:

most itt az őszük s ősszel hullanak.

De mindegy. Van hervadva is varázsuk:

koronák! – Máskor kongó jelszavak.

Ópiumos, elkábító mesék…

De szép a gyárak szürke emberének

egy félórára, egy órára csak

élni csillogó hősök életét…

beszívni pompa millió csodáját.

Minden valóság csalfa ködbe vész.

Valóság? Kinek kell ma a valóság?

Tömeget megnyerni nem nehéz.

De voltak, akik más utat kerestek.

Ott volt Jézus. Más utat keresett.

Jézus! Neki csak megvolt mindene,

rabul ejteni földi lelkeket!

Övé volt minden! Fényes égi trón,

végtelenbe fehérlő angyalseregek…

S lejött közénk: jászolban született,

maga mellé vett néhány halászembert,

s tűrt, nyomorgott. Hagyta, hogy meggyalázzák,

hogy porba sújtsák, földig megalázzák,

ráfeszítsék a kegyetlen keresztre,

s latornak bélyegezve vérezzék el.

Mert Ő önmagát megüresítette.

S az emberek most is csak arra mennek,

amerre fény vakít, arany csörög.

S Krisztus után úgy, mint Krisztus előtt,

megtelnek napról napra mind

a bárok, színházak és börtönök.

Mit ért a nagy helyettes gyötrelem,

gyalázat, kín? Nem ez kell a világnak!

Fölötte régen napirendre tért

és megy, amerre kincset, kéjt kínálnak.

Mért volt a názáreti Jézus útja más?

Koronásan királyi hatalommal,

erővel, fénnyel kellett volna hozzánk

leszállnia és hódolt volna minden.

Így nem lehet a földet megigézni.

Kik azok, akik így eléborulnak?

A fáradt, roskadt, a békétlen, bágyadt

emberek, kiket kifosztott az élet.

Az elesettje ennek a világnak.

Igaz, hogy fáradt-gyengék nem maradnak…

fegyvernek éle… világ kincse, kéje…

pokol hatalma – nem győzi le őket,

ha így borulnak hittel Őeléje!

Valami titkos gazdagság csodáját

hordozza lelkük a világon által.

És nincs erő, mely elrabolja tőlük.

És együtt nőnek a nyomorúsággal.

Bűn és gyalázat piszkos habja – hordja

életüket miként a bárkát.

Mindent lebíró diadalként járnak,

mert a keresztet a szívükbe zárták!

Felül, felül a zajgó tömeg árján

legyőzhetetlen birodalom épül.

Megváltott lelkek boldog birodalma

Gazdagszik, nő Krisztus szegénységébül.

És nincs a bűnnek és nincs a világnak,

s nincs a pokolnak ereje felette!

Mert Ő önmagát megüresítette.

Túrmezei Erzsébet

Bajor László

Homokba írjad!

A panaszodat, bánatodat a homokba írjad!
Ha fáj valami, úgy akárkinek el ne sírjad!
Homkba írjad! A porba írjad!...
A szíved búja bármilyen nagy
Az embereknek azt el ne mondjad,
A terhet csak csendben hordjad.
A mások bűnét, gyarlóságát homokba írjad,
A megnemértést, támadásokat fel ne rójad!
A Mester is így cselekedte ezt,
Bár várta Őt a golgotai kereszt
Az asszony bűnét a porba írta,
Ő elfeledte, a szél elfújta.
Legyen az bármilyen szent igazság,
Mind eltapossák.
Ha vérzik szíved- mosolyogják.
Ezért ha égig ér a bánatod,
Ha könnyeidet el nem sírhatod,
Hordanod kell, el kell hogy bírjad!
Ha nem látják, hát a homokba írjad!
Emlékeid, mik idekötnek, homokba írjad!
Mit kölcsönadtál, pénzt, bizalmat, a porba írjad...
De bizton számíthatsz az Úrra,
Ezt márványba vésd!
Ezt ne írd a porba!

Napi áhítat

Krisztus szeretetet hoz az otthonodba

Ma 2015. november 26., csütörtök, Virág napja van. Holnap Virgil napja lesz.

Olvasmány:
Jn 11,1–44

Jézus Krisztus kimondhatatlanul szereti minden egyes családtagodat. Ha ezt tudod, úgy már könnyű lesz neked.

Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg.  A nővérei megüzenték Jézusnak: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg.”  Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.”  Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.  Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt,  de azután így szólt tanítványaihoz: „Menjünk ismét Júdeába!”  A tanítványok ezt mondták neki: „Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?”  Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,  de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.”  Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: „Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.”  A tanítványok ezt felelték rá: „Uram, ha elaludt, meggyógyul.” Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.  Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt,  és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!”  Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.”  Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.  Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,  ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.  Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.  Márta ekkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.  De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.”  Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!”  Márta így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”  Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;  és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”  Márta így felelt: „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.”  Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: „A Mester itt van, és hív téged.”  Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.  De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele.  A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.  Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”  Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott,  és megkérdezte: „Hova helyeztétek őt?” Azt felelték: „Uram, jöjj és lásd meg!”  Jézus könnyekre fakadt.  A zsidók ezt mondták: „Íme, mennyire szerette!”  Közülük néhányan pedig így szóltak: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?”  Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.  Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ.” Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.”  Jézus azonban ezt mondta neki: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”  Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.  Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”  Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: „Lázár, jöjj ki!”  És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!”

Magyarázat

Sokszor nehéz elhinnünk azokat a közhelyszerű hívő szövegeket, amiket jól ismerünk, és mások számára gyakran idézgetünk, küldözgetünk: „Előbb Isten elé kerül minden, ami téged ér”, „Isten sohasem ejt hibát”. Vagy tudunk akár ilyen bibliaverseket is: „Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet” (Zsolt 121,7), „...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm 8,28). Csak amikor éppen mi vagyunk nagy bajban, nehéz ezeket elhinnünk...

Márta és Mária ilyen tragédiát éltek át. Bármennyire kedves volt is az ő betániai hajlékuk, most megüresedett. A Lázár betegségéről való híradással elkéstek, testvérük meghalt, el kellett temetniük. Pedig úgy gondolták, hogy amint Jézus megkapja a hírt, azonnal rohan hozzájuk. Hogy a beteg meg ne haljon. Mert hát szereti őket (3., 21. és 32. v.)! Később Jézusnak a sírnál sírása, „csendes könnyezése” kapcsán a gyászoló tömegnek is ugyanez volt a véleménye: „Mennyire szerette őt!” (35–36. v.) De hát szeretete most kevés volt, nem volt képes meggyógyítani Lázárt, nem törődött vele idejében

Igen, nehéz ilyenkor elhinni, hogy Jézus mégis szeret. De le sem lehet tagadni, hogy szeretete feltámadást, életet, hitet munkál! Higgy benne minden körülményed között, így éltető szeretetét ámulva tapasztalod! /PD/

Lázár sírja mellett búsult Mária,
Ám soká nem kellett gyászban járnia,
Mert csodát tett ott az Úr...
Most már hálakönnye hull.
Máriával én is fennen hirdetem,
Ő az üdv és élet, nékem mindenem!
(Charlotte Elliott nyomán Szak Antal
A hit hangjai, 506)

(Papp Dániel)

Igéskép

Isten megjelenik népének

Zsoltárok 68

Isten megjelenik népének

¹A karmesternek: Dávid zsoltáréneke.

²Fölkel az Isten!

Szétszóródnak ellenségei,

elfutnak előle gyűlölői.

³Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak,

ahogyan a viasz megolvad a tűztől,

úgy pusztulnak el a bűnösök

az Isten színe előtt.

⁴De az igazak örülnek, vigadnak,

Isten színe előtt vígan örvendeznek.

⁵Énekeljetek Istennek,

zengjetek nevének!

Készítsetek utat

a pusztában száguldónak!

Úr az ő neve, vigadjatok színe előtt!

⁶Árváknak atyja, özvegyek védője

az Isten szent hajlékában.

⁷Isten hazahozza az elhagyottakat,

kihozza a foglyokat boldog életre,

csak a lázadók maradnak sivár helyen.

⁸Ó, Isten, amikor elindultál néped előtt,

amikor vonultál a sivatagban, (Szela)

⁹rengett a föld, csepegett az ég is

Isten színe előtt, még a Sínai is,

az Istennek, Izráel Istenének színe előtt.

¹⁰Bőven adtál esőt örökségedre, ó, Isten,

és a fáradtat megerősítetted.

¹¹Ott lakik nyájad, és jóvoltodból

gondoskodsz az elesettről, Istenem!

¹²Az Úr ezt a kijelentést adja

az örömhírt vivő nők nagy seregének:

¹³A seregek királyai

hanyatt-homlok menekülnek,

a palota terén pedig

zsákmányt osztanak.

¹⁴Ha a felszerelést őrzitek is,

ezüstszárnyú galambot kaptok,

aranyos zöld tollakkal.

¹⁵Amikor a Mindenható

szétszórja a királyokat,

fehér lesz a Calmón, mint a hó.

¹⁶Istenek hegye a Básán-hegy,

sokcsúcsú hegy a Básán-hegy.

¹⁷Miért néztek irigyen,

ti, sokcsúcsú hegyek

arra a hegyre, amelyet Isten

lakóhelyéül választott?

Ott is lakik az Úr örökre!

¹⁸Istennek harci kocsija

számtalan, sok ezer,

ezekkel jön az Úr

a Sínairól szentélyébe.

¹⁹Fölmentél a magas hegyre,

foglyokat ejtettél,

embereket kaptál ajándékul,

mégpedig lázadókat.

Most már ott laksz, Uram Isten!

²⁰Áldott az Úr!

Napról napra gondot visel rólunk

szabadító Istenünk. (Szela.)

²¹Isten a mi szabadító Istenünk,

az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is.

²²Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét,

a bűnben élők kemény koponyáját!

²³Az Úr ezt mondta:

Básánból is visszahozom őket,

a tenger mélyéről is visszahozom,

²⁴hogy lábad vérben gázoljon,

és kutyáid nyelvének is

jusson az ellenségből.

²⁵Látták, ó, Isten, hogyan vonultál be,

hogyan vonultál be, Istenem,

királyom, a szentélybe.

²⁶Elöl mentek az énekesek,

hátul a hárfások,

középen a doboló nők.

²⁷Áldjátok Istent a gyülekezetekben,

az Urat, akik Izráeltől származtok!

²⁸Élükön jön Benjámin kicsiny törzse,

Júda vezetői tömegestül,

Zebulon vezetői, Naftáli vezetői.

²⁹Parancsolj, Isten, hatalmaddal,

isteni hatalmaddal,

amellyel értünk munkálkodsz,

³⁰jeruzsálemi templomodból:

királyok hozzanak neked ajándékot!

³¹Dorgáld meg a nádas vadját,

a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit!

Tipord el a pénzsóvárokat,

szórd szét azokat a népeket,

amelyek háborút akarnak!

³²Egyiptomból követek jönnek,

az etiópok Istenhez emelik kezüket.

³³Ti, földi országok,

énekeljetek Istennek,

zengjetek az Úrnak! (Szela.)

³⁴Száguld az egeken át,

az ősi egeken át.

Halld, hogyan mennydörög

hatalmas hangja!

³⁵Hirdessétek Isten hatalmát,

fenségét Izráelen,

erejét a fellegekben!

³⁶Félelmetes vagy szentélyedben, Isten!

Izráel Istene ad hatalmat

és erőt a népnek.

Legyen áldott az Isten!