KÖSZÖNÖM
Csak prédikálj, Isten
kis cseléde!
Körül borús az ég, köd
hull a kőre.
Te borzas, pőre,
ázott kis veréb,
csak prédikálj!
Nagy Alkotónknak
te nálam is parányibb
paránya!
Körülnyüzsög az óriási város.
Körülnyüzsög az óriási város.
Mögötted a
felhőkarcolók aránya.
és emberek, akiknek
száma nincsen,
és egyre más ruhája,
arca, kedve...
Ó, prédikálj:
Mi sem vagyunk Istennél
elfeledve!
Aki a csillagok elé
utat szab,
s a földet mérleg
serpenyőbe rakja,
nemcsak nemzetekkel
törődik,
nemcsak nagyoknak nagy
bajával.
Minden verébnyi létnek
Ő az Atyja,
s számon van nála mind.
Alátekint:
és tudta nélkül egy se
hull a földre.
Alátekint:
eledelét és útját
kijelölve.
Alátekint:
Kísér ez a tekintet.
Az utainkat és a
lépteinket…
A föld öléig kísér
egyre minket
az atyai szempár
tekintete.
Kit létrehívott, csak egyetlen-egyet,
egy porszemecskét
elfeledhet-e?!
Ó prédikálj!
Nemcsak nagyokért
mozdul meg a karja,
kicsinyekért is! Ugye,
érted is,
ugye érettem is, ha úgy
akarja?
Csak prédikálj,
te borzas, pőre,
ázott kis veréb!
Keserűen kétkedtem az
elébb...
Körül borús az ég, köd
hull a kőre...
És látod, most a perc,
és most az óra,
hogy balga, csüggedt
szívem felfigyeljen
egy csipogó kis
prédikációra,
s "hiszek!
tudom!"
- mosollyal
továbbmenjek az úton,
és mit se féljek,
és mindent reméljek,
megint gondtalan
madár-módra éljek,
és felzendüljön újra
énekem.
Köszönöm, Isten szürke
kis cseléde,
köszönöm, hogy
prédikáltál nekem.
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése