Menedékem
Múló időm,
URAM, TEREMTŐM,
forgács csak az
időtelenből,
a véges út, a
földi pálya
a teremtés
hasadt szilánkja.
Hogy is lehet,
hogy e szilánkot
jelenléteddel
így megáldod,
s a halandó
emberi lelket
hatalmaddal
újjáteremted?
Köszönöm, hogy
hinni, remélni
én is
idejöhettem élni,
s földi időm,
ha itt letelne,
kaput nyitsz az
időtelenbe.
Mert a múlás
csalóka látszat,
mert hatalma
nincs a halálnak
azon, akit
KRISZTUSA éltet.
Menedékem – az
örök élet.
Füle Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése