Bár volnák.....
Bár volnák egy kő, Nem érzi úgy, hogy
Ki nem érez semmit, Szeretne szállni,
Kit nem bánt az eső, Szabadon s messze
A tűző napsugár, Csodákra várni,
Ki nem fél, ha néha Vágyakat kergetve,
Arrébb gurul Csak megmarad kőnek,
S nem vágyik oda, Szürkének, keménynek.
Hol az előtt állt.
Ki nem szeret semmit
Se eget, se fákat
Kinek nem fáj
Ha minden este,
Beszürkül felette
A hatalmas ég,
És nem hiányoznak
Ha esőre borulva
Eltűnnek róla
A néma csillagok.
Ki nem érti szavát
Ha kedves, a szélnek,
Ki nem hallja milyen
Ha viharként zúg
S, ha néha lágyan
Egy májusi fuvallat
Átfut merev kőtestén
Nem fáj, hogy tűri
S nem simogat vissza,
Nem fáj, hogy néma,
Hogy nem tud beszélni.
Semmit sem érez,
Bár mellette állnak,
Ha látja hervadni
Az útmenti fákat,
Nem fáj neki minden
Ráhulló kis levél
S nem hallja azt,
Ha utolsót zörren,
Mielőtt fagyával
Megöli a tél
Dobos Johanna es Hajnalka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése