Vigasztaltból vigasztaló
2019 - Áhítat,
2019. január 18. péntek , : Piroska névnap van
Születésnap és
Névnapjukat ünneplőknek sok Boldogságot kívánok!
Hét témája: János evangéliuma
Jn 4,27–38
Sok jó munkát hagytak
félbe, amit mi befejezhetünk!
Magyarázat
Olyan bátorító olvasni, hogy nemcsak mi mai
tanítványok tudunk értetlenkedni…rendes Jánostól, hogy őszintén leírta, hogy
amikor visszajöttek ennivalóval a városból, nem tudták hirtelen eldönteni, hogy
azon botránkozzanak meg, hogy Jézus asszonnyal beszélget, vagy inkább azon,
hogy egy samáriaival. A bennük levő kérdést egyikük sem merte feltenni, majd
hasközpontú gondolkodásukból fakadóan egyszerűen nem értették, hogy Jézus mi
mással is lakhatna jól, mintsem a világhírű sikári kóser élménypékség
kenyerével.
Jézusnak semmi gondja nem volt a földi kenyérrel, csak
szerette volna övéi földhöztapadt szemeit fölfelé irányítani. Urunk eledele
(mindennapi létszükséglete) az volt, hogy Atyjának akaratát tegye. És az ő kedves,
jó és tökéletes akaratába beleillett ennek az asszonynak a megmentése is, ahogy
a Te megmentésed is.
És gyönyörű átélni, hogy miután megszabadít, a
szabadítás örömhírével visszaküld a többi megkötözötthöz. Miután megvigasztal,
vigasztalóvá formál, hogy mi is megvigasztaljunk másokat (2 Kor 1, 4). Micsoda
küldetés ez, amiben valamilyen részünk mindannyiunknak van, akik elfogadtuk az
Ő kegyelmét. Az örömhír mindig mozgósít!
Ha Isten megérintheti a szemünket, akkor meglátjuk,
hogy a mezők már fehérek az aratásra. Van szem, ami mindig csak a kiszáradt
tarlókat látja meg, de a megérintett szem meglátja a fehérlő mezőket is, és nem
kifogásokat keres megteologizálva a lustaságot, hanem engedelmeskedve küldő
Urának, hűséggel végzi a világ legszebb, legnagyobb feladatát. Nem csinálja a
missziót, hanem éli. (FG)
(Floch Gábor Barnabás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése