Engedély nélkül...
Bűnök
láncolata, az ember élete,
mindennap egy
láncszem, vétkével van tele.
Láthatatlan
bűnlánc, gyakorta látható,
Sátán
készítette, és nem az Alkotó.
Ó embere
fölött, amíg Sátán az úr,
szíve törpe
lantján, Sátánról peng a húr.
Engedély nélkül
ment, a tiltott fa alá,
a súlyos
bűnláncot, Sátán aggatta rá.
Már a csecsemő
is, bűnrabláncot visel,
felsikolt
mérgesen, dühös, nem hallgat el.
Az ifjú
dalolva, zörgeti rabláncát,
ropja az ó
ember, eszeveszett táncát.
Szülők és
gyermekek, bűnt bűnre halmoznak,
nem félik az
Istent, nem is imádkoznak.
Évtizedek
múltán, idős korba léptek,
életükre áldást,
Istentől nem kértek.
Pedig csodás
módon, gondolt rájuk Isten,
otthont,
gyermekáldást, adott nékik ingyen.
Atyánk nem
nézhette tétlen, rabságunkat,
csak Ő oldhatta
le, súlyos rabláncunkat!
Megváltónkban:
csodás, Szabadítót kaptunk,
meghasadt Szent
szíve: úgy könyörült rajtunk!
Drága vére
árán, szabadokká lettünk,
menny bezárt
ajtaja, kitárult, felettünk!
Lelkünk
váltságáért, hálaének zengjen
már itt, s majd
örökké, Atyánknál a mennyben.
Pecznyík Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése