Keresztény vers- Hit egén felragyog szép hajnalod

Hit egén felragyog szép hajnalod

 ,,Oly korban éltem én e földön,

 mikor az ember úgy elaljasult",

 az önző, indulat úgy elvadult,

 nem hallja meg már a lélek hangját,

 a Szó, figyelmeztető harangját.

 A Nap még szórja ránk sugarát,

 az ég kegyelem harmatát ontja.

 Szeretet fényét köröttünk fonja,

 de szív szemére hullt vakság leple,

 az igazat hazugsággal rejtve.

 Suhannak sötét, gonosz árnyak,

 azok báránybőrbe bújt farkasok.

 Ember, legyen merész fordulatod,

 felfelé nézz, kutasd a csillagot!

 Hit egén felragyog szép hajnalod.

 Öltsd fel magadra a hit pajzsát,

 s földereng benned a világosság,

 utad reményszikrák aranyozzák.

 Bár hullámzik a tenger, s háborog.

 sziklavárad állja az ostromot.

 Schvalm Rózsa