Első ember!
Ujjongott
Atyánk az áldott,
Fia teremtett
világot!
Jézus már élt,
holta előtt,
angyalsereg
imádta Őt.
Megváltónk -
legyen - szavára,
előtűnt Ég s
Föld határa!
Látható lett
Föld s a tenger,
megjelent az
első ember!
Urunk tudta már
előre,
hiszen drága
lelkek őre.
Első ember,
bűnre csábul,
gyümölcsöt tép,
tiltott - fárul.
Ám halálos
vétkezése,
kárhoztatja,
büntetésre.
Megváltónk
léte, végtelen,
jelen lehet,
minden helyen.
Szánó szíve,
megszánt minket,
lejött, hogy
mentse lelkünket!
Lelke:
embertestet öltött,
roppant nagy
ár, mit ránk költött.
Ő a Király,
szegénnyé lett,
szíve:
bűnbánókért égett!
Golgotán bár
halottra vált,
legyőzött bűnt,
Sátánt, halált!
Ám nem maradt
sírba téve,
feltámadott
abból, élve!
S fent várja a
pillanatot,
fénye:
túlszárnyal majd Napot.
Mint Vőlegény,
jön légen át,
hogy felvigye,
Mennyasszonyát.
S ott: majd
lelkünk örömére,
sor kerül a
menyegzőre.
Pecznyík Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése