2019. január 10., csütörtök

Keresztény vers- Első ember!


Első ember!

 Ujjongott Atyánk az áldott,
 Fia teremtett világot!
 Jézus már élt, holta előtt,
 angyalsereg imádta Őt.
 Megváltónk - legyen - szavára,
 előtűnt Ég s Föld határa!
 Látható lett Föld s a tenger,
 megjelent az első ember!
 Urunk tudta már előre,
 hiszen drága lelkek őre.
 Első ember, bűnre csábul,
 gyümölcsöt tép, tiltott - fárul.
 Ám halálos vétkezése,
 kárhoztatja, büntetésre.
 Megváltónk léte, végtelen,
 jelen lehet, minden helyen.
 Szánó szíve, megszánt minket,
 lejött, hogy mentse lelkünket!
 Lelke: embertestet öltött,
 roppant nagy ár, mit ránk költött.
 Ő a Király, szegénnyé lett,
 szíve: bűnbánókért égett!
 Golgotán bár halottra vált,
 legyőzött bűnt, Sátánt, halált!
 Ám nem maradt sírba téve,
 feltámadott abból, élve!
 S fent várja a pillanatot,
 fénye: túlszárnyal majd Napot.
 Mint Vőlegény, jön légen át,
 hogy felvigye, Mennyasszonyát.
 S ott: majd lelkünk örömére,
 sor kerül a menyegzőre.
 Pecznyík Pál



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése