Elbűvölő ez a téli csillogás
Amerre szem
ellát gyönyörű a táj,
zúzmarából
fátylat szőtt a január.
Elbűvölő ez a
téli csillogás,
ezüstös
tüllruhát öltöttek a fák.
Távoli hegyek ködös
halványkékje
rajzolódik a
látóhatár szélen,
hol a
hegyoldali fák tündöklése,
távol ködéből
átsejlik, fehéren,
Kis falucska
templom tornya tekint fel
némán, az
égbolt szürke felhőire,
harang zúgása
hívogatóan cseng,
a vasárnapi
Istentiszteletre.
Templom kapuján
a hívek betérnek,
jönnek fázósan,
dermesztő hidegben.
Kellemes meleg
fogadja idebent,
az
igehallgatásra vágyó embert.
Felcsendül az
ének Istent dicsérve,
a gyönyörű zene
kíséretével.
Majd elhangzik
Isten mai igéje,
a hallgatóság lelkének
üdvére.
A lelkileg
feltöltekezett hívek
búcsúznak,
kezet fognak a Lelkésszel.
Távozóban még
nézik gyönyörködve,
a zúzmarával
hintett templomkertet.
Ahol az
ezüstfenyő tűlevelén,
halványan
csillan a januári fény,
lélekemelő,
varázslatosan szép,
érezni lehet
Isten jelenlétét.
Schvalm Rózsa:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése