AZ ÓRA
Acélzengésű, egyhangú
zene,
mint sziklazúzó pöröly
üteme
a napjaimat egyre
darabolja
másodperc, perc, óra.
Zakatolva
két vézna karjával
rám-rám mutat
s tovább indul, -
ismeri az utat -
ismerős számok állnak
sorfalat
mozdulatlan, amerre
elhalad.
Nincsen megállás, csak
menni, menni,
Várnak reám, még nem
lehet pihenni.
Ha rámtekintenek tétova
szemek,
Golgota keresztjét ki
mutatja meg?
Az óra sürget, hát
sietnem kell.
Ne késsek, a munkám
végezzem el.
Miattam el ne vesszen
senki sem,
csak így lesz áldás
múló életem.
Gerő Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése