KEGYELEM ÉVE
Új év, új titok. Mit
hoz? Mi vár ránk?
gyengék, szegények,
kicsinyek, árvák!
S kórházból írta valaki
nekem:
„Így kezdődött új évem
betegen.
És mégis hittel
hirdetem, hogy ez
az Úrnak kedves esztendeje
lesz!
Bízó reménnyel megyek
elébe!
Kedves esztendő!
Kegyelem éve!“
Azóta telnek napok és
hetek,
de akárhányszor ezzel
ébredek,
indulok bízva új nap
elébe:
Kedves esztendő.
Kegyelem éve!
Hiszed-e velem,
vallod-e velem,
ha mást mutat is a
sírva járt jelen?
Ne csüggedj mégse! Ne
lankadj mégse!
Gyümölcsöt érlel
könnyek vetése.
Atyai háznak, dombos
kenyérnek
nagy bőségére boldogan
térnek
tékozló fiak, feledbe
vályút,
s újra cserélik
szennyes ruhájuk.
Hogy megöleljen, áldjon
és segítsen
tárt kapujában vár ránk
az Isten.
Tárva a kapu. Vár a
kegyelem.
Hiszed-e velem?
Vallod-e velem?
Akkor hallják meg
minden szegények!
Hirdessük ezt a
kegyelmi évet!
Hirdessük gondot, bút
félretéve:
Kedves esztendő!
Kegyelem éve!
Túrmezei
Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése