ÚJÉVI FOHÁSZ
Hatalmas Isten, ím,
elődbe állunk,
S mikor Feléd száll
szívünk hő imája,
Bűn terhe nyom és
sok-sok mulasztásunk
Megmérhetetlen irgalmad kívánja,
- Te megbocsátó
irgalmad kívánja.
Tudod, Atyám, a lelkünk
gyönge, fáradt,
Keresztje alatt sokszor
roskad a porba,
Gyáván remeg tán, a
Sátán ha támad.
Karod védjen, ha jönne
ránk a próba,
- Te adj erőt, ha jönne
ránk a próba.
E földi élet millió
veszéllyel,
Bajjal van tele. Légy
te hű vezérünk,
Fényoszlopoddal
világíts, ha éjjel
Borul reánk, hogy a
vészben ne féljünk.
- Te légy velünk, s
bátoríts, hogy ne féljünk.
És hogyha lelkünk
vakmerően szárnyal
Fénykábítottan, tőled
messze úton,
Féltő szerelmed tüzes
ostorával
Vess neki gátat, ó, hogy
el ne bukjon,
- Te állítsd ott meg,
oh, hogy el ne bukjon.
Olyan erőtlen, oly
gyarló a lelkünk,
Csak kérni is, ami
javára válna.
De adj vágyat, hogy
utadat kövessük,
Indítsd a lelkünk
buzgó, hő imára,
- Te adj választ a
buzgó, hő imára.
Bácsi Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése