PARANCSOL
A GYERMEK
Merő csoda a gyermek.
Erőtlen, gyengén
jelenik meg köztünk,
kicsinynek látszik és
igénytelennek.
Pedig hatalmas, nagy
követelés
minden lehellet,
minden szívverés.
Néki növekednie kell.
És utolsó hely néki nem
elég,
naptalan zug,
elhasznált levegő,
az eledelből ami
megmarad.
Ő első akart lenni,
nem utolsó,
mert neki az
utolsóság koporsó.
Ő parancsoló, győztes
akarat.
Néki növekednie kell.
Vétkes, aki parancsát
megtagadja:
csenevészedni,
halványodni hagyja,
s odaadja a halálnak.
Igazán azok
cselekszenek,
akik nagy alázattal
félreállnak.
Kiknek kis szíve
dobbanása törvény.
Dolgoznak érte
testük-lelkük törvén,
s szemük szüntelen,
aggódva figyel:
fejlődik-e,
növekszik-e? Hiszen
néki növekednie kell.
Ilyen csoda a
gyermek.
Erőtlen, gyengén
jelenik meg köztünk,
kicsinynek látszik és
igénytelennek.
S minden lehellet,
minden szívverés
hatalmas, új
követelés.
Így érkezett el
Krisztus is közénk.
A szűk istálló
szegény jászolán
mint gyermek fekszik
Ő és követel.
Néki növekednie kell.
Néki növekednie kell
naggyá, nagyobbá és
legnagyobbá,
szent Messiássá,
szabadító Úrrá,
úgy adhat üdvöt, úgy
teremtett újjá.
Ó, szállj szegény
szívembe, titkos Gyermek.
Jöjj, növekedj,
töltsd be az életem.
Teneked mindig
nagyobbá kell lenned
és kisebbé nekem.
Földi borún, halálon,
elmúláson
hogy Te vihess egem,
kicsinyt keresztül,
nagy, erős Messiásom!
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése