2018. december 15., szombat

Keresztény vers - KÉRDEZ A GYERMEK













KÉRDEZ A GYERMEK 

„Ott fenn lakott a csillagok felett,
de mikor karácsony este lett,
lejött a földre, mint kicsiny gyermek.
És - ó -, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt. Ő, az Isten Fia.
Elhagyta értünk az egeket.
Ugye, apukám, nagyon szereted?”

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat.
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
„Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kislányod vagyok.
És Ő, az Isten Fia, Ő a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugye, apukám, nagyon szereted?

Kint csillagfényes, hideg este... tél...
Bent apja ölén kisleány beszél.

„Ott sem nyughatott, szalma fekhelyén.
Futniuk kellett éjnek idején.
Halálra keresték a katonák.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugye, apukám, nagyon szereted?
Az apa leteszi a gyermeket.
‘Ugye, szereted?... Ugye, szereted?’ -
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Istenfia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte, és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utólérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepett fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneket:
- Szegény lett érted. Ugye szereted?
       Túrmezei Erzsébet




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése