Adventi történetek - 3. rész
Adventi sorozatunk harmadik történetének címe: "Három gyertya
fénye"
Csendben ült a földön. Előtte virágok, gyertyák régi díszek voltak sorban
kirakva. Szerényen, a szemét lesütve igazgatta a kincseit, várta, hogy valaki
lehajol hozzá és érdeklődően kézbe vesz egyet-kettőt a kiállított darabok
közül. De nem így történt. Az emberek siettek, ki-ki a maga ügyében rohant
előre, talán nem is látták őt. Rongyos, szakadt ruhájában, küzdve a hideggel és
az éhséggel ült ott egész nap. Csak ő és a ki tudja honnan beszerzett, hol
talált áruja, amit egy tizenkét éves kislány össze tud szedni az utcán kirakott
lomokból, az üzletek régen leselejtezett díszeiből. Senki nem akar már ilyen
kacatokat hazavinni, ez talán már csak neki lehet érték. Megsárgult csipkék,
kifakult művirágok, élet sosem volt bennük.
Szép lassan bealkonyodott és ő elindult valahova. Talán haza, talán egy
mindig új hely felé, amit estére otthonnak lehet nevezni. Ahol csend van és nem
fúj a szél, nem ugatnak a kutyák, nem bántanak rossz felnőttek és komisz
utcagyerekek. Hideg volt és egyre sötétebb. Gondolataiban talán egy szebb
jövőről, egy boldog gyermekkorról álmodott. Fényről, szeretetről, szülőkről,
akik sosem hagyják el őt. Karácsonyról, amely nem csak színes, villogó kirakatokban
múlik el.
Talán jön majd valaki, aki melegséget, reményt, hitet hoz neki is. Talán
épp gyerekként jön el. Ártatlan, törékeny, védtelen gyermekként, de magában
hozza mégis a világot, amely értelmet ad mindenki életének. Egy más világot,
melyben nem rohannak el már mellette az emberek, kezéből a művirágot élővé
varázsolják, arcára pedig mosolyt - olyan valamit, amit rég nem láthatott rajta
senki.
Lehet, hogy erre gondolt, ahogy haladt a téli estében. Lehet, hogy ő is egy
kis csodát várt, egy eljövetelt, egy megváltót, aki közelebb volt már, mint
gondolta. Hirtelen fényre lett figyelmes. Két gyertya világított valahol
erősen, tisztán, őszintén, melegen... Tekintete ebbe a fénybe merült, mint
egyetlen menedékbe. Reménye és célja lett ez a fény, melybe kapaszkodott az
éjszakában és nem akarta elengedni. Eszébe jutott, hogy nála is vannak
gyertyák. Ócskák és régiek ugyan, de vannak. Meggyújtott hát egyet s így már
három gyertya fénye járta be a szíveket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése