KATICABOGÁR
Addig állt csak ujjaim hegyén
- nem is éreztem finom lábait -,
amíg pöttyös kabátja alatt
elrendezgette hártyaszárnyait,
aztán - váratlan színes villanás -
beletűnt a szikrázó kékségbe.
Igézettem bámultam utána,
megejtett a gondolat szépsége:
...az ég, a lég, a kék, a végtelen
kisebb csoda-e, mióta tudom,
amit az értelem földerített
a lét titkára leső kulcslyukon?
Mi a csoda? amit én nem értek?
Ám ha más érti, hol van a határ?
Nekem csoda már az is, hogy élek!
- Én mondtam?
vagy a katicabogár?
Lukátsi Vilma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése