Keresztény vers- Kármel hegyén

Kármel hegyén

A Kármel ormán csendes éjszakán
Búslakodik a ma tanítványa.
Szorgos munkával volt keze tele,
Csak eredményben van nagy hiánya.

Míg mindenütt viruló élet pezsdül
Őrálló szíve búsan kesereg.
Odakint derű, kacagás az élet:
Az ő szeméből fájó könny pereg.

Uram! Pünkösdkor zúgó szélnek szárnyán
Égi tűz szállt le az emberekre,
Mely lángra gyújtott sok alvó szívet…
Uram! Ez ünnep ma nem lehetne?

Nem lehetne, hogy szent apostolok
Tüzes nyelvekkel szólnak az igét,
És mint Jézusnak bizonyságai
Új életet vinnének szerteszét?

Nem lehetne, hogy bűnét bevalló
Sokaság gyűlne a kereszt köré?
Isten sátora leszállna dicsőn
A melletverő bűnösök közé?…

Nem lehetne, hogy víz mozdulna meg
Fehérruhások serege fölött,
Timótheusok, Titusok, Pálok
Lennének a megváltottak között?

Uram! Pünkösdkor zúgó szélnek szárnyán
Égi tűz szállt le az emberekre,
Mely lángra gyújtott sok alvó szívet…
Uram! Ez ünnep ma is lehetne!
Uram! Ez ünnep ma is lehetne!

Békefi Pál