Kéklő tengernek partján

Kéklő tengernek partján 

1.     Kéklő tengernek partján, ott, hol mosolyg az ég.
Ott, hol illattal, fénnyel van tele a lég;
Ott, hol zeng a madárdal fény árad szerteszét,
Ott kérdezte meg Jézus: "Mondd, szeretsz-e még?" 

- "Uram, tudod jól, szeretlek én!
A Tiéd lettem, Te az enyém.
Tiéd a szívem, az életem!
Én Uram Jézus, hű Mesterem!"



2. Jézus megkérdi újra: "Péter, szeretsz-e még?
Érted jöttem e Földre, mert szeretlek rég. 

Érted ontottam vérem ott fenn a keresztfán; 
Mondd hát, szeretsz még engem, mondd meg igazán !"

- "Mit mondjak Néked, Úr Jézusom?
Szeretlek Téged szívből, nagyon.
Nem vágyom másra, nem, sohasem,
csak Veled lenni, hű Mesterem!"

3. Harmadízben is kérdem: Mondd hát, szeretsz-e még? 
Nem tagadsz-e meg újra, mint tetted elébb?
Mondod-e még majd egyszer: Nem, nem ismerem Őt!
Nyílik átokra ajkad egy szolgáló előtt?"

- "Ó, Uram, kérlek könnyeken át:

Bocsásd meg nékem, vétkem, hibám!
Ismered jól Te az én szívem;
Tudod, szeretlek, hű Mesterem !"