SZERESD A GYERMEKET!
Szeresd a gyermeket! A
sivatag hegyen,
Hol villámok közt vala az
Úr jelen,
E legszentebb parancs
nincs kőtáblára írva-
Mosolygó kedviben,
pirosló hajnalon
Aranybetűkkel ezt az örök
Irgalom
Az emberszívbe írta.
Szeresd a gyermeket! Még
néki szárnya van,
A csillagok közé ő még
el-elsuhan
S kitárja vidoran a
mennyek ajtaját.
Hiába könyveid, hiába
lángeszed,
Az Isten titkait ki nem
kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.
Szeresd a gyermeket! A
lét napfénye ő,
Estellik, hogyha megy,
hajnallik, hogyha jő,
Csöpp lábai nyomán az
öröm kertje zsendül,
Bimbónyi kis keze
áldással van tele
S melyik szeráf-zene
érhetne föl vele,
Ha víg kacaja zendül?
Szeresd a gyermeket! Hisz
oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog
csillagszemén,
Ártatlan kis szívét az
öröm megteli
S köszönetét, akár az
esti fuvalom,
Mely félve játszadoz a
harmatos gallyon,
Oly halkan rebegi.
Szeresd a gyermeket,
öleld szívedre őt,
Ringasd el lágyam a
szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld
le könnyeit:
S míg te a gyermekek
könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a
csillagok felett
Letörli vétkeid!
Móra
Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése