Keresztény vers- Ünnepvárás

Ünnepvárás

Mi mind várjuk a sebes szélvész zendülését
Mely mikor eljön, a ködfelhőt szertetépi,
Hogy teljes fényben ússzunk és lássuk a Napot,
Hogy minden régit messze, feledés tengerébe vesse.
S minden göröngyön az Életet gerjessze:
Igen, mi várjuk az ünnepet.

Óh, mikor eljön nagy szelek szárnyán,
Hogy szertefoszlik rólunk a lepel,
Hogy meglátszik énünk, minden cselekedetünk,
S a pozdorja, szalma hogy ég majd el!

Óh, hogy fognak majd álmélkodni mind összegyűlve,
Mikor egy reggelen megjelen a Király!
És kábult álmából ébred a világ.

Hogy fog majd kárhoztatni Péter hatalmas beszéde
S azok, melyeket annyiszor hallottunk,
Vagy talán el is mondtunk.

S hogy csoda történjen velünk is azon a reggelen,
S szálljon reánk csoda-erő,
Tegyünk úgy, mint akkor sokan tettek;
Még ma térjünk meg!

Gyűljünk egybe mi is a felházba,
S beszéljünk ott a Feltámadottról,
Ígéretéről, akaratáról,
S ott maradjunk mind Jeruzsálemben…

– Óh, ha itt, így találna bennünket!
Mert biztos, hogy eljön nagyszelek szárnyán,
S mi halljuk már a nagy vizek zúgását,
És tudjuk hogy Ő, csak Ő a Szabadító.