Egy
gyermek is tud bizonyságot tenni
2018 -
Áhítat, 2018. május 29. kedd, Magdolna névnap van .
Hét témája: Fiúság
2Kir
5,1–5
Vágyaink mutatják hitünk célját. Tudásunk kifejezi hitünk alapját. Legyünk céltudatosan
vágyakozó hívők!
„Naamán, Arám királyának
hadseregparancsnoka nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert
általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos
lett. Egyszer kivonult néhány arám rablócsapat, és foglyul ejtettek Izráel
országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének lett a szolgálóleánya.
Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai
prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából. Naamán erre ura elé
járult, és elmondta, hogy mit beszélt az Izráel országából való
leány. Arám királya ezt mondta: Menj csak el, én meg küldök egy levelet
Izráel királyának. El is ment Naamán, és vitt magával tíz talentum ezüstöt,
hatezer aranyat meg tíz rend ruhát.”
Magyarázat
Ahogy tegnap egy kisfiútól Istenre
figyelést, úgy ma egy kislánytól Istenre mutatást tanuljunk!
Elszakították családjától, elrabolták országából, megfosztották szabadságától – ilyen egymás utáni csapásokba még harcedzett férfiak is beleroppannak. Neki saját bőrén tapasztalva és a változásoktól sem összetörő tisztaszívűségével kellett helytállnia a rákényszerített rabszolgaságban.
Tisztaszívűségének egyik fontos megnyilvánulása volt, hogy beteg urának nem a vesztét, hanem a gyógyulását kívánta elősegíteni. Vágya volt ez! „Bárcsak...” Én mire vágyakozom? Másik fontos megnyilvánulása a tudására vonatkozik: a samáriai próféta „kétség nélkül” (Károli) meggyógyítaná urát, aki saját bőrén tapasztalhatná meg Isten szabadítását. S ezt a tudását önzetlenül megosztotta, hogy úrnőjéhez, elhurcoló hadvezéréhez, sőt a király(ok)hoz is eljutott. Én mennyire tudósítok másokat Istenemről, embereiről, szabadításáról?
Pedig akkoriban Izráelben egy leprás se gyógyult meg (Lk 4,27)... A kislánynak viszont egyértelmű volt, hogy Isten szabadítása jelen van, ő minden nemzet és személy sorsának ura és irányítója. Hadd nyilvánuljon ez meg rajtam és rajtad keresztül is!
Elszakították családjától, elrabolták országából, megfosztották szabadságától – ilyen egymás utáni csapásokba még harcedzett férfiak is beleroppannak. Neki saját bőrén tapasztalva és a változásoktól sem összetörő tisztaszívűségével kellett helytállnia a rákényszerített rabszolgaságban.
Tisztaszívűségének egyik fontos megnyilvánulása volt, hogy beteg urának nem a vesztét, hanem a gyógyulását kívánta elősegíteni. Vágya volt ez! „Bárcsak...” Én mire vágyakozom? Másik fontos megnyilvánulása a tudására vonatkozik: a samáriai próféta „kétség nélkül” (Károli) meggyógyítaná urát, aki saját bőrén tapasztalhatná meg Isten szabadítását. S ezt a tudását önzetlenül megosztotta, hogy úrnőjéhez, elhurcoló hadvezéréhez, sőt a király(ok)hoz is eljutott. Én mennyire tudósítok másokat Istenemről, embereiről, szabadításáról?
Pedig akkoriban Izráelben egy leprás se gyógyult meg (Lk 4,27)... A kislánynak viszont egyértelmű volt, hogy Isten szabadítása jelen van, ő minden nemzet és személy sorsának ura és irányítója. Hadd nyilvánuljon ez meg rajtam és rajtad keresztül is!
(Papp Dániel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése