ÁRVÁN
Fekete volt az utca,
A nagy szemű esőtől sáros,
Ezer fiatal tócsa
Fényes tükrében merengve,
Unottan magát nézte,
Az aludni vágyó város.
Egy fiúcska állt
Az egyik tócsa mellett.
Sovány testére koldusruhát,
Nagy öltésekkel varrt,
Ahogy mellette elrohant,
A figyelmetlen élet.
Nem látta senki, hogy fázik,
Hogy könnyes a szeme, mert fél
S, hogy árván a lelke is ázik.
Majd fényesen tűnt fel egy
kocsi,
Nem is akarta tán rácsapni,
A sárt, az út szélénél.
Dobos Johanna es Hajnalka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése