ÁTRAGYOG-E
RAJTUNK?
Benéz a nap a
templomablakon.
Átragyog a színesruhájú
tizenkét férfialakon.
Tarka foltokat vet a padsorokra,
s a kisfiúra édesanyja
mellett.
Az nézi egyideig
álmélkodva
a szép mozaik
templomablakot,
a tizenkét sugárzó
alakot.
Aztán kérdez,
legrosszabkor talán.
Megkérdi: ,,Kik azok,
édesanyám?’’
Tart még az igehirdetés.
Édesanyja csak arra
figyel.
S a kis kérdezőt súgva,
hirtelen
egyetlen szóval
csendesíti el:
,,Keresztyének!’’
S hangzik tovább a
prédikáció,
szól az orgona, zeng az
ének.
,,Gyerekek!’’ - vetődik
fel hittanórán
néhány nap múlva váratlan
a kérdés:
,,Milyen emberek a
keresztyének?
Ki mondja meg nekem?’’
S a kis csapat nagy
igyekezettel
töri a fejét a feleleten.
Aztán egy kisfiú
jelentkezik.
- Tanítója ilyen
feleletet
egyhamar újra aligha kap.
-
,,A keresztyének olyan
emberek,
akiken átsüt a nap!’’
Milyen gyermeki, igaz
felelet!
Lehet-e annál drágább
feladat,
mint hogy rajtad, rajtam,
mindegyikünkön
átsüssön-ragyogjon a
Nap?!
Átragyogjon sötét
világba,
és beragyogjon sötét
szíveket!
Nem, ennél szebb feladat
nem lehet!
Kísérjen hát egyre a
kérdés
tovatűnő évek alatt:
Átragyog-e, átsüt-e rajtad,
átragyog-e rajtam a Nap?!
Túrmezei
Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése