Szabó
Lőrinc:
Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók,
ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az
arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága
nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis
csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden
istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
szeressétek, akiket szeretek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése